VÉLEM ÉN

Úgy érzem, egy kicsit minden ítélettel veszítenénk. Azok is, akiknek egy feketére mázolt arc nem több egy feketére mázolt arcnál, és azok is, akik a művészettörténet és történelem minden igazságtalanságát belelátják ebbe a gesztusba.

A Népszava főszerkesztője így jellemezte a helyzetet: „Az fog történni, amit a 90 százalékos médiatöbbség láttatni akar.” Az a benyomásom, hogy az ellenzéki sajtó veterán munkatársának igaza van.

Lehetne imádkozni például Semjén Zsoltért. Nemcsak azért, hogy a KDNP elnöke még az eddigieknél is több háziasított rénszarvast ejthessen el Svédországban, de ő az, aki a legtöbb módosító indítványt nyújtotta be a parlamentnek...

Orbán Viktor szívesen elmegy konzervatív safe space-ekbe, hogy hasonló gondolkodású barátaival egymást agyondicsérjék, ám a Karmelita-kolostorban a karhatalom, kordonok és könnygáz mögé bújik, amikor valódi problémákkal próbálják szembesíteni.

Infantinónál kevés alkalmasabb modell volna a cinizmus szobrához, így tartok tőle, őt elsődlegesen nem az emancipációs törekvések motiválták (bár ez fontos kérdés), hanem hogy a nemzetközi szövetség minél jelentősebb bevételre tegyen szert.

Megengedőleg jegyezzük meg, sporadikusan a Hanyatló Nyugaton is előfordulnak előremutató ügyek. Például Micimackó nem indított pert Milne ellen, és Pinocchio sem fordult bírósághoz Collodival szemben.

A bécsi Heinrich Pecina évtizedek óta azzal foglalkozik, hogy olcsón vesz cégeket, kipofozza és drágábban adja el őket. 2015 közepén például megvásárolta az MSZP sajtó-alapítványától annak Népszabadság-beli tulajdonrészét.

Szóval a Fidesz szeretne háborúzni. Persze nem a Fidelitas élcsapatai kúsznának át az aknamezőn, mert a halálmegvetés az náluk úgy néz ki, hogy mások halálát vetik meg. De persze lehet, hogy a politikai tiszt intézményét felfrissítik.

Orbán Viktor 2010-ben ismét kormányra kerülve kihasználta, hogy a 2008-2009-es gazdasági válságot követően Magyarországot és öt, nála fejlettebb euróövezeti tagállamot nemzetközi segítséggel talpra állítottak.

A vegyészmérnök, aki ért a külkereskedelmi ügylethez, legalább négy idegen nyelven beszél, jártas az irodalomban, történelemben, művészetekben és más humaniórákban, politikus és filosz is egyben – az vajon micsoda, ha nem polihisztor?