VÉLEM ÉN

Az utóbbi gyakorlatot azzal szoktam érzékeltetni médiapolitikai előadás közben, hogy a szocialista világrendszer többet költött a Szabad Európa Rádió zavarására, mint az amerikai kongresszus a SZER pénzelésére.

Ami megtörtént, nem tehető semmissé, a gonosz ellen elsősorban azért kell küzdeni, hogy mások ne essenek az áldozatául. Bántalmazottak generációi szereztek rutint mifelénk hallgatásban, elfojtásban, hiába: ez nem hoz igazi megnyugvást.

Halála után a megemlékezésekkel, közvetlen élmények felidézésével kapcsolatos első hullám már elvonult, de a világ és a társadalom működésének magyarázatára vonatkozó nézetei a jövőben még gyakran visszatérnek.

Lehet, hogy 2022-ben nem volt, de mára megszületett a kiábrándult fideszes szavazó is. Többszázezren hagyták el a tábort. De ha sokat szórakoztok, tisztelt pártjaink, akkor náluk többen lesznek a kiábrándult ellenzéki szavazók.

A beteg gyakorlatilag állandóan merev testtartással áll a szoba közepén, gyakran tiszteleg is. Ez akkor következik be, mikor hírműsort néz vagy hallgat, és a híradásban meglátja, meghallja kedvenc politikusát. Ilyenkor izmai befeszülnek...

„A főparancsnok az ösztönös túlélés reményében szegte meg Hitler parancsát, és a kapituláció helyett választotta az ellenállást, a kitörést, majd tervei szerint az azt követő menekülést, nyugati irányba.”

Olvasom Pető Attila és Hodász András történetét. Kamaszkorukban mindketten papi abúzus áldozatai lettek. Sok év telt el azóta, s akár élnek még az elkövetők, akár nem, az egyház lelkiismeretének meg kellene szólalnia, ha igaz lenne Dosztojevszkij elmélete...

Elég volt néhány napot Prágában töltenem ahhoz, hogy többször szembesüljek a nekem szegzett kérdéssel, hogy „ti magyarok, miért Putyint támogatjátok?”. De hasonló megjegyzésekbe fut bele az ember Romániában is

De miért foglalkozom vele egyáltalán? Minek felemelni a föld felszínére azt, aki oly mélyre ásta magát, és láthatóan ott érzi jól magát, a többi hasonszőrűvel. Mondjuk így: azon versenytársaival, akik csak mások megalázásával tudják érvényesíteni egójukat.

A mai magyar Odüsszeusz, miközben nem viasszal, hanem milliárdos Brüsszelellenes médiakampánnyal süketíti szavazóit, a kormányhoz láncolva magát, halálmegvető bátorsággal hallgatja Novák Katalin államelnök sziréni kijelentését: „Európa nélkül nincs magyar jövő”.