VÉLEM ÉN

Ha nem működnek a szankciók, akkor mivégre akarják kikerülni azokat az oroszok? Merthogy a jelek szerint igenis ki akarnak kerülni a nemzetközi elszigeteltségből, ami például azzal is jár, hogy a sportvilágban sem kívánatos a jelenlétük.

Hírszerkesztők nagyon helyesen soha nem engedik, hogy repülőgép-balesetek, háborús pusztítások, robbantásos merényletek áldozataival kapcsolatosan akár csak tréfás szójátékok kíséretében számoljon be az újságíró.

Eszmék híve és eszméket tagadó lázadó, az egyetemes kultúra vadóca, nyugtalan baloldali gondolkodó és a polgári méltóság, egyszersmind a polgári térfél hajlíthatatlan védnöke. Mindvégig engesztelhetetlenül...

Az átalakulás előkészítetlen és végiggondolatlan volt, nem szolgálta sem az oktatás, sem a tudomány érdekeit, az egyetlen szempont az volt, hogy azok az intézmények, amelyekhez várhatóan sok EU-s pénz áramlik, fideszes kontroll alá kerüljenek.

Eddig jobbára azzal a taktikával védték ki a nemzetközi bírálatokat, hogy alvállalkozóként bevették az üzletbe az amerikaiakat (General Electric), a németeket (Siemens) és a franciákat (Areva).

A cikkben egy sor német példa szerepel. Persze manapság azért nem olyan nehéz utánamenni az információknak, másrészt a magyar alapítványi iskolák és a német felsőoktatási intézmények egyetemi autonómiája között nagy a különbség.

A holokauszt, a Horthy-korszak, a Szálasi éra valóban a magyar érdekeket szolgálták? Tényleg az lenne a magyar oldal, hogy az akkori kormányzat hathatós közreműködésével több, mint félmilló ember veszett oda a koncentrációs táborokban?

Ahhoz képest, hogy a Himnusz bűneinkről és bűnhődésünkről szól, a miniszterelnök a következő erkölcsi tanítással fordul hozzánk: "Nem tudnak csapdába csalni azok a szirénhangok, amelyek arra csábítanak, hogy álljunk a történelem jó oldalára."

Kellett ugye neki magyar írónak lenni. Minek kereste a bajt? Mert ha – teszem azt – Franciaországban kellene újságíróként nyomorognia, akkor hónap közepére háromezer maradna neki, de euróban.

Ha Orbán Viktort halljuk, akkor Európa vezető országában élünk, ahol nincs gazdasági válság, van egy miniszterelnökünk, aki minden bajtól megvéd minket. Csak aztán el kell mennünk vásárolni, és hamar kiderül, hogy ő egy egyszerű fotelharcos.