VÉLEM ÉN

Leszögezem: tisztában vagyok vele, hogy ennek a pénznek nagyon sok helye lenne. Pláne, ha a hatmillió euróhoz hozzáadjuk azt a huszonötöt is (forintban újabb 10 milliárd), amelybe a Sepsi vadiúj stadionja került – a magyar adófizetőknek.

Arthur Hays Sulzberger (1891-l968) egykorú volt a magyar diktátorral. A New York Times európai szerkesztőségét irányította, és kihasználta a lehetőséget, hogy a vasfüggöny mögött beszélgethet egy angolul perfekt politikussal.

Nehéz komolynak maradni ott, ahol a nemzedékek óta nem látott megélhetési válság a kormánytöbbséget erősíti. Közéletünk Pécsett kihelyezett fehér alapon fekete behajtani tilos tábla. A történelem pedig nem ért véget, trumpol tovább rendületlenül.

A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a titkosszolgálatok ellenőrzését végző parlamenti állandó bizottság tevékenysége névleges, így a szolgálatok hatalma korlátlan. Ez a tény rányomta bélyegét az elmúlt harminc év történéseire.

Már nem elég csupán háborúval és a háborúpárti Nyugattal, ellenzékkel riogatni, már egyenesen egy világháború rémével kell megfélemlíteni a világot csak a kormányzati propagandából ismerő választókat.

Ilyenek a keretek vagy így lettünk szocializálva, ezt adjuk át generációról generációra. Bármi, ami ezt az ördögi kört megtörné, olyan területhez kötődik, mint az oktatás, az egészségügy, a szociális háló. Van még kérdés?

Az egykor erdélyi földbirtokos arisztokrata, földrajztudós és főcserkész valóban régi vágású úriember volt, de ez nem mossa le róla a gyalázatot: az ő első miniszterelnöksége alatt fogadták el a modernkori Európa első zsidótörvényét...

Ha lehetséges, ne vegye át az egyház a független igazságszolgáltatás szerepét (még a nyilvános kommunikációban, a látszat szintjén sem), mert abból soha nem sült még ki semmi jó a történelem folyamán sem ebben az országban, sem máshol.  

Idestova egy évtizede azonban szaporodnak körülötte a válságjelek. Ekkoriban kapcsolódtam hozzá szerzőként is. A kilencvenes évek második felében a Magyar Rádióban beszélgettünk a házsongárdi temetőről és híres lakóiról.

Miután meghallotta, hogy a kutatásban (cercetare) dolgozom, jól megnézett, visszaadta a jogosítványomat, és intett, hogy tovább. Nem kellett kétszer mondania, továbbhajtottam, és elgondolkoztam a történteken.