VÉLEM ÉN

Megtörténik olykor: nemhogy egyszerre, de külön sem jutnak el a csúcsra. Vagy inkább tekintsük úgy, hogy Maia Sandu nem hagyta, hogy (politikai) erőszakot kövessenek el rajta? Tény, hogy a csücsörítés elhalt a levegőben...

Csak titkolnák, amíg lehet – mint anno a nagy keleti testvérnél Sztálin meg Brezsnyev halálát –: hova vezetne, ha az emberek előbb tudnák meg a gyászhírt, mint hogy a Párt kitalálná, mi lesz atomenergia-ügyben a következő nagy győzelem?

„Elég péntek reggelente bekapcsolni a Kossuth Rádiót, és meghallgatni Orbán Viktor egyórás prédikációját. Aki ebben nem látja a bizonyítékot, az vak vagy elfogult. Így aztán kitartok amellett, amit mondtam, a területi követelések fenyegetése aktuális”.

Szijjártó Péter ezzel a gyalázatos beszédével méltóképpen keretezte és kontextualizálta a hatvanadik születésnap hatalmas ünnepének parttalanul áradó szakrális és világi orbániádáját, nemzetünk nagy háláját a hatalmas Putyin iránt.

Akkor volna demokrácia nálunk, ha igaz lenne két kollégám egybehangzó feltételezése. Ha akadna olyan intézmény, amely cenzúrázhatná az ország első emberét, a nyilvánosság első számú kedvezményezettjét, a már-már örökös miniszterelnököt.

A két hónapja Mészárosék manipulált közbeszerzése ügyében tett próbafeljelentésemet visszakézből elutasította a rendőrség, a szokásos módon teljesen hülyének tettetve magát...

A fejlesztő nehezen követhető, nehezen értelmezhető, a működtető viszont garantáltan megbízható. De csak habitus mindkettő, csak kapcsolódási mód az életünkhöz, átjárható, bármikor, egyetlen döntéssel megváltoztatható. És mindkettő úgy tökéletes, ahogy van.

Lehet szidni Amerikát, de a floridai republikánus Michael Waltz és a massachusettsi demokrata párti Seth Moulton szombaton lemosták a vietnámi háborúban elesett amerikai katonák washingtoni emlékművét.

A szép emlékezetű Hofi Géza mondta annak idején, hogy irigyli a politikusokat, akik könnyedén szórják a nevetséges mondatokat, míg neki minden poén komoly munkájába kerül. A helyzet a rendszerváltás és Hofi halála után sem változott.

Vannak, akik nem szeretik, de ők inkább abból a képből indulnak ki, amit a külvilág felé közvetített: az igazságért harcoló, sokszor keménynek, akár szívtelennek tűnő, céljait mindig elérő, sajátosan macho férfi képét. Egy igazi utcai harcosét.