VÉLEM ÉN

Valahol érthető a hangnemváltás, a szépreményű török ellenzéki összefogás jelöltje, Kılıçdaroğlu az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik a vasárnapi szavazás előtt. A cél méltányolható: Erdoğan leváltása pozitív fordulattal kecsegtetne Törökország számára.

A színjáték a Fideszen kívül leginkább a maffiának használt: miközben Orbán a drótkerítése előtt tetszelgett az erre fogékony híveknek, az embercsempészek tízezrével hordták a hozzánk beugrott menekülteket Ausztriába, Németországba.

Továbbmentek a választási trükközésben is. Hogy átrendezzék a terepet, ahhoz 2022-ben még a volt jobbikos-mihazánkos-mindenfélés Volner János készséges módosító indítványát használták faltörő kosként. Már nem szemérmeskednek. Minek, kinek?

Sztálin megbetegedett. A március 6-i szám címoldalán kezdődött a névtelen cikk, amelynek első mondata ez volt: „Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről.”

Mindig van lefizethető határőr, vámos, határ közeli lakos, aki ismeri a titkos ösvényeket. A szerencsétleneket legfeljebb kiutasítják, vagy átkísérik a kerítés másik oldalára, az embercsempész viszont bűnözőnek minősül.

Igenis az a kérdés, ki szállt meg kit, ki támadott meg kit. A béke célja és döntő feltétele éppen az lesz, hogy Oroszországot elrettentse az újabb agressziótól. A „pacifista” Orbán számára még érthetőbben: emberek megölésétől.

Amit ők éreznek, az gyilkos düh azzal a kultúrával szemben, amely – úgy látják – megengedi, elnézi, sőt igazolja a megsemmisítésüket. Ehhez tegyük hozzá a céltudatosságot, amivel Putyin felrobbantja az ukrán múzeumokat, felégeti nemzeti festőik életművét...

Aztán három különböző egyház – egyik sem a sajátja – képviselői köszöntik. Igazi ökumené. Heisler tréfálkozik: mondja, egy időben csak abban volt biztos, hogy ők ketten Beer Miklóssal – a zsidó és a katolikus – szeretik Ferenc pápát...

Mostantól mindenki, a bírótól a terhelten át Magyarország összes polgáráig és az osztrák kormányig tudatában lesz annak, hogy Magyarország Kormánya bármikor szélnek eresztheti az illetőt. Mehet világgá, Isten hírével és Magyarország (jó) hírével.

Én egyetlenegyszer tanítottam: egykori tanárnőm megkért, helyettesítsem egy órára. Nem óvott meg, mint az egyetemen, a módszertan- és a magyartanár jelenléte, s egy idő után úgy éreztem, megölök minden tizenegyedikest, legyen, ami lesz.