VÉLEM ÉN

A Fidesz van leginkább felháborodva Kaili visszatérésén, az a kormánypárt, amelyik törvényerőre emelte a korrupciót. Nyerje el méltó büntetését Eva Kaili, ha kimondják: bűncselekményt követett el. De ne csak ő.

Vajon számot vetettek-e azzal Orbán sírig hű, jellemtelen és gyáva talpasai, kiszolgálói, kizárólag saját egzisztenciájukért remegő ócska propagandistái, hogy a történelem milyen válaszokban szokta részesíteni a bosszútörvények kiagyalóit és áterőltetőit?

Vissza lehetne hozni a vörös sarkot – jó, ma értelemszerűen inkább narancssárga – az év/hónap/hét munkatársainak fényképével. A menzán, a bejárati csarnokban, a kultúrteremben pedig fel lehetne akasztani Orbán Viktor és a mindenkori igazgató fotóját.

De mi történik akkor, ha recesszió van, infláció van, árak a magasban, összeomlott a gazdasági Kánaán? Nos, akkor a diktatúra felpörgeti a nyelv általi hatalom mechanizmusát. Vagyis: a nyelvi varázslat lép a gazdasági „csoda” helyébe is...

Minden alkalmat felhasználok a megalázó függőség károsságának nyilvános kárhoztatásáért, elítélve mindazt, amit a magyar kormány a saját népe ellen művel, beleértve a népbutító propagandát, a korrupciót, az ordas eszmék felkarolását.

Alapjában világképekről van szó, amennyiben a vallás szerepéről vallott véleményünk, öltözködésünk, történelemszemléletünk kerül megítélésre, amikor besorolódunk valamelyik táborba, vagy csupáncsak e jellemzők alapján odaminősítenek bennünket.

Nem azért, mert a Szilágyi Domokos Sajtóértekezletét történetesen kitűnőnek tartom –, hanem azért, mert történetesen idén díjazták, fölvetem a kérdést: nem érdemes-e egy azonnali második kiadásra. Tudtommal szétkapkodták, és már rég hozzáférhetetlen.

Orbán Viktor ismét egy gigantikus méretű asztal mellett látható, ami méretében vetekszik Putyin elnök ikonikus tárgyalóasztalával. Gurbanguli Berdimuhamedovval, az előző türkmén diktátorral, majd fiával, Szerdar Berdimuhamedovval, a jelenlegivel tárgyal.

Húszéves forma alakok voltak ezek a mi molinósaink, a tekintetük pedig mindent elmondott. Üres volt a szemük, léleknek amögött nyoma sem volt, csakis a hűségnek és elszántságnak, a kételyek nélküli rajongásnak, és igazából ezen nincs is mit csodálkozni.

Ebből lett elege a szerkesztőségben épp csak megtűrt Tótkának. A hétindító értekezleten elmondta, vegyenek példát a farkasokról, akik sosem egyedül, hanem falkában vadásznak. Üldözik az áldozatot, majd körbeveszik, és széttépik.