VÉLEM ÉN

Sokatmondó, hogy Erdogan jóváhagyását elemezve, Magyarországot, Orbánt egyetlen egyszer sem említik. Nem törődnek vele. Nincs jelentősége… Az egész csatlakozási folyamat alatt (hónapokról van szó) Orbánt és kormányát szinte nem is említették.

Szijjártó Péter ma reggel már Polonius jelmezét öltötte magára, s határozottan kijelentette, hogy a felhő tényleg olyan, mint egy teve, vagyis menyétre emlékeztet, azaz nagyon hasonlít a cethalhoz.

Hogy mennyire nincs új a nap alatt, a múlt héten azzal a meglepő „átnevezős” hírrel találkozhattunk, hogy a fideszes oktatáspolitika a 7–8. osztályos fizikakönyvekben váratlanul más kifejezésre cserélte le a soros kapcsolást.

"Keletkezett Kossuth Lajosnak a Hetilap 1846-iki 8-ik számában megjelent ’Tengerhez magyar, el a tengerhez!’ című vezércikkéből, melyben Kossuth Fiumébe való utazását írja le s arra buzdítja az országot, hogy építsen vasutat a magyar kikötővárosig."

A hatalomért folyó harc Oroszországban már elkezdődött, ezt mutatja a különös halálesetek elszaporodása. Káosz lesz – és mi nem egy operaház bársonyzsöllyéjéből fogjuk figyelni, ki marad élve és győztesként a színpadon.

A státusztörvénynek nevezett gyalázatot a parlament szennyes, velejéig korrupt, végtelenül gyáva, bántóan tudatlan, felkészületlen, szánt szándékkal országromboló szolgalelkülete szavazta meg, s az ország közönye hagyta jóvá.

Ha a török államfő viszonozni akarta volna a szívességet, akkor összebeszél a magyar kormányfővel... Erdogan azonban inkább Stoltenbergnek, a nívós varázsdiplomatának az ázsióját növelte hű pribékje, a Nyugaton elszigetelődött, rosszhírű remete helyett.

Ha Magyarország arról szeretné meggyőzni a világot, hogy a „demokráciarettegők” aggodalmai alaptalanok, nem biztos, hogy a legszerencsésebb, ha Orbán Viktor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tisztavatásán Joseph Goebbelstől kölcsönzött gondolatokkal operál.

Azt, hogy Magyarország kormánya a török jóváhagyás után nehéz kommunikációs helyzetbe került, onnan lehet sejteni, hogy a külügyminiszter ezen a két mondaton belül kétszer mondott ellent a kormány korábbi álláspontjának.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az immár csak hajdani miniszter asszony a válás után új életet kezd. Első megnyilatkozása szellemes és végre egyéni: „Nem leköszönök, hanem beköszönök.”