VÉLEM ÉN

Lily titkos jeladóján fiktív csapatmozgásokról és légvédelmi pozíciókról, repterek körüli tevékenységről küldtek álhíreket a szigetországból, megtévesztő benyomást keltve – így terelték el a figyelmet a több száz kilométerre fekvő Normandiáról.

Matlovich zarándokhellyé vált sírkövén a felirat jól jellemzi az Orbán-rezsim által is képviselt, képmutató hozzáállást: „A seregben kitüntettek, mert megöltem két férfit, és elbocsátottak, mert szerettem egyet.”

Attól aligha lesz igazságosabb a társadalom, ha autókat, oktatási intézményeket, könyvtárakat gyújtanak fel. Emmanuel Macron is próbált lépéseket tenni, de nem könnyű évtizedes problémákat akár néhány év alatt megoldani.

Így esett, hogy a politika iránt közömbös feltaláló ideológiamentes kotyogósában összetalálkozott az alumínium, az etióp kávé, a túlcsorduló nemzeti büszkeség, a forradalmi-populáris modern – a fasiszta Itália apoteózisa.

Rendíthetetlenül hisznek önnön fontosságukban, és nem mutatják a bizonytalanság jeleit. Az eredmények alapján ez a típusú személyiségjegy talán nem is a nárcizmushoz kapcsolódik, hanem sokkal inkább a pszichopátia egyik viselkedési formája lehet. 

Nem bánom, pirítsunk rá a képzelőerőre, amikor rakoncátlanul elrugaszkodik a valóságtól, amikor a tudományos megalapozottság látszatát kelti. Pirítsunk rá – de ne kössük gúzsba, és ne kelljen borsón térdepelnie. Hátha valamire ráhibázik egyszer...

A kísérlet sok kérdést felvet. Az egyik a hitelesség, és itt nemcsak az MI „hitelességét“ feszegetem, hanem az enyémet és másokét, akikről az MI-t kérdezik. Mikor hihetünk neki és mikor nem? Ez az egyik legnépszerűbb, ingyenes változat, amelyet bárki elérhet.

A hol a pénz? kérdés persze nagyon is releváns kérdés itthon, hiszen Magyarország eddig 50 milliárd EUR támogatásban részesült, és nagyon jó lenne tudni, hogy ez a pénz hová lett (mert azért ennyi lombkoronasétány nem épült nálunk).

A fiúk arra összpontosították a figyelmüket, hogy egy fényképet mi mindenre lehet fölhasználni. Egyikük ugyanis észrevette, hogy a kormánypárti napilapban megjelent fotó mintegy válaszként készült a mezőkövesdi malőrre.

Akinek az egészből csak Fekete Pákó meg az ütemesen mozgó fehér hátsó maradt meg a memóriájában, azt talán nem árt emlékeztetni: az alapkérdés nem az volt a történettel kapcsolatban, hogy „mit”, hanem az, hogy „miből”.