VÉLEM ÉN

Önöknek a háború béke, mi azt gondoljuk, hogy Putyin háborús bűnös. Önöknek a korrupció a kormányzás, nekünk az a meggyőződésünk, hogy nem szabad lopni. Mi szabadok vagyunk, Önök csak szabadlábon.

A prágai (sarutlan) kármelita kolostorban Jézuska szobra van. A budaiban meg Viktorka. Nem ártana mihamarabb szobrosítani... Még előtte sarutlan Szent Elnökkata varrhatna neki egy gyűrhetetlen nadrágot.

A szomorú következtetés az, hogy társadalmunk zöme ki tud egyezni az embertelenséggel, a közöny elnyomja a természetes szolidaritást. A kegyetlenség, érzéketlenség pedig politikailag is kiaknázható.

Valamiért a róka lett a fétise a sima bőrűnek, most éppen rókának nevezi a politikai ellenfelét, Hadházy Ákost, aki nem volt rest és odaballagott a parlament épületének egyik sarkában zsebre vágott kézzel vihorászó kényszermozgásos ketrecharcoshoz...

"Ez a vezérkedés önteltséggel és  olyan beképzeltséggel párosult,  amelyben már nem maradt hely a  szerénységnek és amit a hízelgés  még tovább fűtött. Tűrhetetlen  személyi kultusz keletkezett körülöttem.

Orbán egyáltalán nem beszél mindenkivel mindenről. 2006 óta egyetlen miniszterelnök-jelölti vitán sem vett részt, a kormánnyal szemben kritikus újságíróknak nem ad interjút. A mások állítólagos sunyiságáról nem neki illene kiselőadást tartani.

A háborús haditudósítások hangnemét idéző cikkek, amelyeknek a hátországban erősíteni kell a győzelembe vetett hitet, néhány esetleges tényre hivatkozva bejelentik a totális győzelmet. És a tények azt mutatják, igazuk van.

Kövér László megfejtette ezzel az orosz-ukrán háború célját és lényegét: az amerikaiak és a nyugat-európaiak (svédek) így szivattyúzzák ki az embereket, hogy először dolgoztassák, majd megegyék őket.

Az idegenség egyébként sem irigylésre méltó állapot. De idegennek lenni az időben, az rettenetes lehet. És egyáltalán, minek ahhoz olyan sok befektetés. Mikor egyesek oly könnyűszerrel meg tudnak maradnia saját korukban is vadidegeneknek.

Az Utunk – noha az írószövetség lapjaként elsősorban reá hárult volna ez a feladat – és A Hét meglepő és számomra érthetetlen módon nem tudott – szerkesztői zsargonban szólva – „ügyet csinálni“ az irodalmi díjak kiosztásából...