Lackfi János: Azok a ravasz költők…

Költőnépséggel az a baj, ravaszok. Megkérdik, rabok legyünk vagy szabadok, de sok választási lehetőséget nem hagynak. Megkérdik, milyen volt szőkesége, de ha ők nem tudják, mi honnan tudnánk? Szerintem ezek be akarnak minket húzni a csőbe!

Fábián András: Egy papír évfordulója

Ígéret, állítás, értékelés, verbális pofon vagy simogatás – nem több az egy hazug ember hazug szavainak halmazánál. Orbán a politikában eltöltött években egy dolgot mindennél jobban megtanult: a kimondott, sőt az adott szó őt (!) semmire nem kötelezi.

Szerető Szabolcs: Nincs kegyelem, nincs kegyelet

Úgy látszik, az emberi minimum, civilizációnk alapvetései nem evidenciák az Orbán-párti propagandamédiában. Régi meggyőződésem, hogy ennek a roppant gépezetnek a tevékenysége nem egyszerűen szakmai és politikai, hanem civilizációs kihívás...

Lévai Júlia: „Esti vendég”

külön sármja a történetnek, hogy a hazugságok kedvéért képesek voltak feláldozni annak tényét, hogy a delegáció viszont pozitívan nyilatkozott az Integritás Hatóságról, és örült, hogy legalább ezzel kapcsolatban beszámolhat némi előrelépésről.

Gellért András: Lajos, a védelmező

És a csodának nyolc nappal később megint tanúi lehettek. Lajos ezúttal Irén nagynénjét mentette meg, aki csirkefarhátból származó csontot nyelt, és megfulladt volna, ha nincs Lajos, ez a csodálatos ember, a legjobb sofőr, az egérutak professzora...

Németh Péter: Lovak és zongorák

Jó lenne tudni ki és mikor játszik majd rajta, lesznek-e ott fenn a Várban a régi időkre emlékeztető házi koncertek, ahova csak a NER-lovagok kapnak meghívást, vagy maga a Ház lakója fog rajta időről időre játszani...

Lendvai Ildikó: Választásbuhera

A buherálás már-már öncélúnak látszik. Akad némi szerepzavar, amikor a versenybíró egyben maga is versenyző. Olyan fifikus szabályokat akar, hogy mindenki más elbizonytalanodjon, soha ne tudja, éppen mire kell edzeni.