VÉLEM ÉN

Az irodalmi társaság tárcavideója évtizedekkel repít vissza: szóba kerülnek a szovjetbérenc hazaáruló szociáldemokraták, az ÁVH-sok ivadékai és az SZDSZ és MSZP köreibe tartozó mérgező eszmék. Ám közben felvillan az új évezred is...

Orbán Viktor legfőbb tengerentúli szövetségese és csodáltja alaposan benne van a jogi slamasztikában. A köztévé azt viszont múlt péntek óta ügyesen titkolja, hogy pontosan milyen súlyos vádak fogalmazódtak meg Trump ellen.

Azon gondolkodom, mikor másztak fel, mióta nem szégyellik. Hiszen alkalmanként eddig is csinálták már trambulinról. Ha valami nem tetszett, közölték, hogy meghosszabbítják Bicskéig. De aztán mégsem, mert közben kiderült, csődtömeg.

És most az aktualitás: az MCC (Mathias Corvinus Collegium), ellenzéki körökben csak Fideszes janicsárképzőnek nevezett intézmény szinte száz százalékos tulajdonos lett a Libri könyvkiadó és könyvesbolt hálózatban.

Csak egy példa, az említett könyvből: egy indiai lepratelep lakója pozitívabbnak látja az életkilátásait, mint néhány megkérdezett magyar. Nem mond ellent ennek egy másik felmérés, amelyet nevezzünk az egyszerűség kedvéért boldogság-kutatásnak.

A Fidesz van leginkább felháborodva Kaili visszatérésén, az a kormánypárt, amelyik törvényerőre emelte a korrupciót. Nyerje el méltó büntetését Eva Kaili, ha kimondják: bűncselekményt követett el. De ne csak ő.

Vajon számot vetettek-e azzal Orbán sírig hű, jellemtelen és gyáva talpasai, kiszolgálói, kizárólag saját egzisztenciájukért remegő ócska propagandistái, hogy a történelem milyen válaszokban szokta részesíteni a bosszútörvények kiagyalóit és áterőltetőit?

Vissza lehetne hozni a vörös sarkot – jó, ma értelemszerűen inkább narancssárga – az év/hónap/hét munkatársainak fényképével. A menzán, a bejárati csarnokban, a kultúrteremben pedig fel lehetne akasztani Orbán Viktor és a mindenkori igazgató fotóját.

De mi történik akkor, ha recesszió van, infláció van, árak a magasban, összeomlott a gazdasági Kánaán? Nos, akkor a diktatúra felpörgeti a nyelv általi hatalom mechanizmusát. Vagyis: a nyelvi varázslat lép a gazdasági „csoda” helyébe is...

Minden alkalmat felhasználok a megalázó függőség károsságának nyilvános kárhoztatásáért, elítélve mindazt, amit a magyar kormány a saját népe ellen művel, beleértve a népbutító propagandát, a korrupciót, az ordas eszmék felkarolását.