VÉLEM ÉN

A tökéletes az lett volna, ha az USA egy transznemű, maoista, Soros György vérfertőző nászából származó, legalább ötven százalékban negrid, ismert magyar ellenzékieket zsebből fizető genderszakos fegyverkereskedőt küldött volna Magyarországra nagykövetnek.

A hazai fejlesztésű AUI (Mesterséges Unintelligencia) tökéletesen vizsgázott, hiszen Sósáné és Sasvári, meg persze a többiek, a beavatkozás után már lebutított gondolkodásmóddal, kitörölt memóriával megtalálták végre a helyüket.

A huszonhat sornyi felsorolásból nyolc vessző hiányzott. Jött még hozzájuk egy kilencedik hiba is. A lista Zsolt Bélával úgy fejeződött be, hogy a szendergő ügyeletes elfelejtett pontot tenni utána.

A köztörvényes bűnöknél sokkal súlyosabb, kártékonyabb és időtállóbb az a tényleges nemzetellenes rombolás (az elkövetők szókincsével bátran nevezzük ezt hazaárulásnak), amelyet a kollektív mentalitásban, a lelkek pusztításában hajtott végre az Orbán-kormány.

Mégis, talán a hazudozásaik a legnyomasztóbbak. Akinek folyton hazudnak, akit megfosztanak az igazságtól, az nem csak a hazugok, hanem a saját szemében is elértéktelenedik. Ez elől sokan és mind többen a közönyben keresnek menedéket...

Nem árt, ha jól az agyunkba véssük: az Orbán-rezsim eddig csak épülgetett-épülgetett, szorgosan rakosgatta le az alapköveit, ám épp most emelkedik fel teljes vértezetében és pompájában, hogy megkezdje csúcsra járatott dübörgését.

El lehet képzelni, mit művelt volna a Fidesz, ha korábban hasonló ötlet Brüsszelből vagy a magyar ellenzéktől érkezik. Akár tetszik valakinek, akár nem, az Orbán-kormány mostantól hivatalosan is migrációpárti. Hisz erről nem a szavak, hanem a tettek ítélnek.

Egyedül a magyar jutott vissza oda, ahonnan nagy reményekkel elindult; egyedül a véres orosz kitüntetésekkel elhalmozott magyar kormánytagok vágyják, szeretnék az Ukrajnában egyre mocskosabb eszközökkel harcoló oroszok győzelmét...

Ez a lecsúszó és a jövő évtizedeit is meghatározó állapot generációkat fog tönkretenni. Nincs ágazat, szektor, szellemi régió ahol ne pusztítana a kórság, az igénytelenség, a múlt és a jelen konzekvens meghamisítása.

De hát miért is tennénk szóvá, amikor ez lényegében a kormány állandó gyakorlata; úgy csap be bennünket, ahogy kedve tartja, illetve, ahogy a céljai vezérlik, úgy másítja meg a valóságot, hogy annak többnyire semmi következménye nincs.