VÉLEM ÉN

Június negyedike, a trianoni döntés napja nemzeti ünnep Romániában. Köszönjük, magyar kormány. Azóta, két éve, mi, erdélyi magyarok délelőtt siratjuk, délután ünnepeljük Trianont!

Azt még Zelenszkij sem várta el, hogy a NATO csapatai vonuljanak be Ukrajnába és vegyék fel a harcot az oroszokkal. Mindenesetre biztos, ami biztos: Vilniusban Orbán megállította a világháború-párti Nyugat agresszióját. A békés oroszokkal szemben.

Remélem, a NATO csúcs egyértelművé fogja tenni szolidaritását a megtámadott Ukrajnával, támogatni fogja önvédelmi harcát, és utat nyit a későbbi NATO csatlakozáshoz. Mint ahogy az EU-nak is állást kell foglalnia Ukrajna tagságról.

Manapság a Székelyföldön a legnagyobb tőketartalékaik alighanem a közbirtokosságoknak vannak. Akik félnek, tartozkodnak, akik nem akarják ezt a pénzt forgatni. Pedig valamilyen módon be kell lépni a piacgazdaságba, a vállalkozásokba és a pénzpiacokra.

Lakner Zoltán politikai világcsodának minősítette azt, ami Magyarországon történik. Jó ideje húsz százalék felett jár az infláció – és tegyük hozzá: egymást érik a botrányosabbnál botrányosabb kormányzati ügyek –, a Fidesz népszerűsége mégse zuhant be...

„Mindenhol elmondom, bejárom a megyét, az országot, műsorötleteim is vannak, amivel célom, hogy személyessé tegyük a szocialista pártot. Olyan a médiahelyzet most, hogy a politikusok arra tudnak csak reagálni, amit megkérdeznek tőlük."

Magyarország a putyini érdekek kijárója és gazdasági strómanja lett, cserébe a ner olcsón kapta a gázt, amit aztán drágábban értékesítettek a rezsicsökkentés kamuja alatt a lakosságnak és kereskedtek vele Európában, amiből óriási bevételre tettek szert...

Ott fogunk szorongani a fővárosi hidakon mellvédjénél, akciós vonatok indulnak a görögtüzekre kíváncsi vidékiekkel, s attól sem kell majd félni, hogy a meteorológusok elijesztik a rendezőket.

Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. „Meg van írva – mondta –, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek.” (Máté)

Gerjeszti a rémhíreket, melyektől rettegnünk kellene. Holott csak az ő gatyája van tele attól való félelmében, hogy egyszer véget érhet a majomkodása. King-kongatja a vészharangot: „Olyan idők jönnek, mikor a gyenge népek elvesznek, az erősek megmaradnak.”