VÉLEM ÉN

Kövér László megfejtette ezzel az orosz-ukrán háború célját és lényegét: az amerikaiak és a nyugat-európaiak (svédek) így szivattyúzzák ki az embereket, hogy először dolgoztassák, majd megegyék őket.

Az idegenség egyébként sem irigylésre méltó állapot. De idegennek lenni az időben, az rettenetes lehet. És egyáltalán, minek ahhoz olyan sok befektetés. Mikor egyesek oly könnyűszerrel meg tudnak maradnia saját korukban is vadidegeneknek.

Az Utunk – noha az írószövetség lapjaként elsősorban reá hárult volna ez a feladat – és A Hét meglepő és számomra érthetetlen módon nem tudott – szerkesztői zsargonban szólva – „ügyet csinálni“ az irodalmi díjak kiosztásából...

Túl Románia lobbierejének és jogérvényesítési képességének latolgatásán, van ennek az ügynek egy általánosabb vonatkozása is. Mennyire lehet eredményes az EU egyes tagállamok „vétópolitikájával” szemben? És itt nem is elsősorban Ausztriáról van szó...

Kövér egyébként a tőle megszokott finom ízléssel arról is beszélt, hogy akik most az orosz agresszió elől elmenekülnek Ukrajnából, azok „nettó demográfiai nyereség lesznek egy elaggott, gyermektelen, önző kannibál társadalom számára”.

Mert a fogyasztó kínjainak fokozása céljából, újabban a kupak lecsavarás után nem válik el a palacktól, hanem erőteljes két szállal kapcsolódik. Hatalmas lépés a környezetvédelem területén, mert nem kétféle hulladék keletkezik (nem két darab!)...

Az egykori cukorgyár helyén sűrű bozót. Errefelé megy nálunk a demokrácia. „Vár állott, most kőhalom”. Majdnem. Gyár állott, most keserűlapu. Ha oda bevette magát a kutya, akkor nekünk annyi. Neki is. Közben megjött Ata felesége...

Ezzel szemben mi a helyzet ? A magyar gyerekkönyvek polcain többnyire üres a várta. A tévének legtöbbször még offenzívát sem kell indítania — egyszerűen nincs ellenfele. Hogy plasztikusabban fejezzük ki magunkat : Mannixnek nincs kit leütnie.

Csak egy jól informált társadalom tud megfelelő döntést hozni. Egy nem megfelelően informált társadalmat könnyű manipulálni és olyan döntésekre rávenni, amelyek a társadalom érdekeit nem szolgálják, csak valamilyen kis csoport érdekeit.

A szuperkórház megépítésének bűnös halogatása, s persze az egészségügy egésze iránti kormányzati közöny nyilvánvalóan megmutatkozik a halálozási statisztikákban. Ez az illiberális haláltánc most már direktben az életünk ellen megy.