VÉLEM ÉN

Amerikából nézve Orbánéknak vége van. Az elkövetkezendő évek nagy témája valószínűleg annak felderitése lesz, hogy kiket is szervezett be az USA-ban az Amerika-ellenes budapesti rezsim szélsőjobboldali provokációkra…

Az ukrajnai magyar kisebbség helyzete nem fog önállóan rendeződni. A „nemzettársakért aggódó” Orbán-kormány pedig a nemzetegyesítés és kisebbségi jogvédelem ma egyetlen hatékony és járható útját aknásítja el.

Az úgynevezett háborús infláció dolgában még az ukránokra is jócskán ráverünk, hiába púposkodnak, hogy náluk háború van, még a kanyarban sincsenek hozzánk képest. Magyarország előre megy, nem hátra.

Magyarul a magyar katolikus egyház diszkriminál, különbséget tesz ember és ember, hívő és hívő között. Ráadásul azon az alapon, hogy osztja-e bizonyos (papi és kormányzati) körök hivatalosként elfogadott véleményét, avagy sem.

A Csáth halála után a Nyugatban megjelent memoárjában Kosztolányi Dezső így fogalmazott: „Csáth Géza morfinista volt és – közvetlenül – a morfium ölte meg őt, harminchároméves korában. Hogy mikor kezdett élni a méreggel, biztosan nem tudom..."

Hát igen, a háború és az elhibázott brüsszeli szankciók… És persze plusz áfa. Plusz importőrláncolatos simisumik. Plusz évtizedek agrárpolitikája. Plusz helyi termelők ellehetetlenülése. Plusz forintbajok. Plusz jövedelemszétmállás.

A macska azonban fürgébb volt mint a pópa, és a sörétek a közelben dolgozó alkalmazott lábait érték, akit kórházba kellett szállítani. Az etnikai konfliktus mint indíték kizárható, ugyanis a macskavadász pap is román volt, akárcsak áldozata.

De a multi behozott egy új szempontot a termelésbe. Kéthavonta a gombócgyár kötelezően akciót hirdet, és húsz százalékkal olcsóbban adja a terméket. Ilyenkor fölfut a gyártás, s közben eltűnik a haszon.

Lényegében az Orbán-kormány működési logikájának kiterjesztéséről van szó, olyan reformról, amely más területeken már bevált: a gigantikus szemellenzőkkel ellátott Legfőbb Ügyészség és Alkotmánybíróság működése közismert...

Szóval van mit nyújtani még az empátiám takaróján, viszont úgy gondolom, hogy sokat nem tévedhet az a világ, amelyik fenntartások nélkül hagyja, hogy a tagjai úgy legyenek boldogok, ahogy azt ők akarják. Akár félúton Ken és Barbie között...