VÉLEM ÉN

A hit mellett azonban ott a szekularizáció. „Annyira örülünk nekik, mint a kolozsváriak az untoldosoknak” – mondta nekem egy itteni szerkesztő. A városban sok a látogató, minden padon ül valaki, a forgalom kétségbeejtő, és ma talán még olyanabb lesz.

A Lövölde tér homokozójában megálmodott remekműve ma is etalonnak számít. Egyfajta mérföldkő a hazai építészetben. Felidézné, miként született meg a nagy mű, a Vargyinkai-homokvár? Pár mondatban csak, mert sietnem kell, ma még három helyen takarítok.

Minap bejelentette: van egy cselekvési terve – az Aurora-hadművelet; Operation Aurora – az USA-ban megtelepedett külföldi bűnözők semlegesítésére, melyeket minden bizonnyal riválisa, Kamala Harris demokrata elnökjelölt csábította  (és engedte) be az országba...

A szóbanforgó jelölt antiszemita, EU-ellenes kirohanásait a sajtó kellőképpen dokumentálta, és maga az elkövető sem vitatta (sőt, kérkedett vele). Mit kellett volna ebben a helyzetben tennie egy felelős alkotmánybíróságnak?

Orbán maga emelte át erkölcsi mezőbe a Karsai-ügyet. A saját szempontjából nagyot hibázott. Az országgyűlésben „megvetendő álláspontnak” nevezte Karsai kérelmének támogatását, és elhárította találkozásukat. Karsai a betegágyból szellemesen felelt: ...

Dróton haladunk Putyin Oroszországa felé, és mivel az „eddig, és ne tovább!” vörös vonalai csak a politikusok elvont szókészletében léteznek, észrevétlen botladozunk az erdogani török franchise-on és a hszi-csin ping-i kínai balon át a félázsiai létezés felé.

Skandalum lett a dologból. A tépázott idegrendszerű tárcavezető erre seggnyalózott, majd lefejezett. Elvégre nincs ezeknél hatékonyabb eszköz arra, hogy megakadályozza: 2030-ra a kocsik kétharmada kieshet, a HÉV-közlekedés az összeomlás szélére sodródhat. 

Az első lépés, hogy a kormányoldal nem kezeli ellenségként Budapestet. Orbán Viktor mindig megjegyzi, a fővárosnak kell lépnie. Budapest főpolgármesterének azonban kisebb gondja is nagyobb ma egy 2036-os vagy 2040-es olimpia megrendezésénél.

A populista kormányzás előszövődménye a választási populizmus (nyakló nélküli kampánykiadások, fedezet nélküli ígérgetések), amely annál intenzívebb, minél kisebb a végső győzelemre esélyes pártok között a közvélemény-kutatások által mért különbség.

Magyarország idén év végén akár másfél milliárd eurónyi uniós forrást is elveszíthet végleg. Miért lennének elnézőek azokkal, akik plakátokon anyázzák őket, miközben minden értelmes magyarázat nélkül akadályozzák a saját szövetségüket Ukrajna támogatásában?