VÉLEM ÉN

A legjobb példa talán az orbáni kottából játszó Fico minapi demonstratív antimigrációs piknikje: a program pompás volt, a nép remekül szórakozott – migránssal végül nem sikerült találkozni a határon, de ez senkit sem zavart.

Két és félszeresére nőtt a szegénységben élő nyugdíjasok száma tizenkét év alatt. De rendületlenül menetelnek Orbán zászlaja alatt egészen az éhhalálig. Közben Magyarország mintegy 250 millió forint értékű orvosi eszközt adományoz Jordániának, a keresztény közösségek egészségügyi ellátásának javítása érdekében.

Az Orbán-rendszerben nem lesz Sajtóalap, még Nemzeti sajtóalap sem lesz. Az ellenzéki pártok médiapolitikai elképzeléseiből sem az olvasható ki, hogy megszavaznák a költségvetés egy-két százalékát a Sajtóalapnak.

Ezer kilométerekről szállítják a nyersanyagokat ide, majd az akkumulátorokat vissza, gázt égetnek erőművekben széndioxidot bocsátva a környezetbe, rengeteg – egyre szűkösebben rendelkezésre álló – édesvizet felhasználva, mérgezve.

A budapesti atlétikai világbajnokság közvetítéseinek egyik állandó eleme volt a magyar atléták hálálkodása „a csodálatos új stadionért”. Vajon egynek is átfutott a fején, hogy az pont ezért épült, irgalmatlanul nagy összegből, háromszáz milliárdból?

Megjelent a budapesti palesztin nagykövet, aki óvott az izraeli, úgymond, hazugságoktól. Novák Előd, a Mi Hazánk jelen levő képviselője Izraelt egyszerűen terrorállamnak nevezte. A rendezvény szellemisége ellen tiltakozott a Raoul Wallenberg Egyesület.

A temetkezés üzlet. Itt megint csak az egyház kaszál és vele karöltve a temetkezési vállalkozó. Csak a családtagok a megmondhatói, hogy egy átlagos, hétköznapi temetés kapcsán is mennyi és milyen jogcímen húzzák le őket. De még ez sem elég...

A lengyel kormánypárt sok mindenben másolta Orbán rendszerét. A demokrácia szétmorzsolása, a média zsebre vágása, ósdi nézetek jogi beerősítése satöbbi, satöbbi. Viszont lopni elfelejtettek. Az valahogy nem jutott eszükbe. Érthetetlen. Megmagyarázhatatlan.

Ha magyar részről egyre gyakoribb is az Európai Unió elmarasztalása, a kilépésről ritkán és óvatosan esik csak szó. Magyarország távozása az Unióból azonban egyre gyakrabban téma az európai vezetők között. E hangok felerősödtek az ukrán válság óta.

Az izraeliek túlnyomó részében meg sem fordul az elmenekülés gondolata, nincsenek háborús menekültek, akik elárasztanák Európát, pedig sokuknál ott lapul a fiókban az európai útlevél, családjuk származási országának címerével a borítólapján.