VÉLEM ÉN

Magyarországon ma pontosan arról van szó, hogy aki nem simul bele a rendszerbe, az nem kap pénzt a filmjére, a könyve megírására. Nem csinálhat színházat. Nem tanulhat, oktathat szabadon az egyetemeken, inkább elmegy külföldre. Kirúgja a főnök...

Orbánnak a Hamas Izrael elleni támadása is kapóra jön, egyrészt eltereli a figyelmet a hazai magas inflációról, másrészt jól példázza, hogy veszély esetén a társadalom összezár a regnáló kormányfő mellett.

Sólyom amúgy is különleges eset, az eddigi legaktívabb elnök volt – számszerűen is ő küldött a legtöbb jogszabályt az Alkotmánybíróságra (AB), illetve vissza a parlamentnek. Aktivitásához csak Göncz Árpád első ciklusa mérhető

A Hamász elöljárói, az őket finanszírozó, a zsidó állam elpusztítására felesküdött iráni vezetők, illetve az anyagi támogatást nyújtó egyes szunnita körök mellett a felelősség mindenekelőtt Benjamin Netanjahut, Mahmúd Abbászt és Donald Trumpot terheli.

Kiképezni, sértegetni, származásukat fölemlegetni, magyarságukat kétségbe vonni, ütlegelni, üldözni, felsőoktatásból kizárni, törvényekkel megkülönböztetni, emigrációra kényszeríteni, életükre törni, lágerbe zárni, vonatra tenni őket, s megölni.

A sokkoló jelentéseknél, később – az arab médiumokból átvett – képi megjelenítésüknél még sokkolóbb a kérdés: miért sikerülhetett ez a keserű meglepetés, miért érte meglepetésszerűen mindez az ország politikai és védelmi vezetését?

Ebben a kapitalista világban egyszerűen nincs hírértéke annak, hogy ma jóval nagyobb tömegek élnek létbizonytalanságban szerte az országban, mint amilyenek elemi gazdasági kiszolgáltatottságban léteztek a hatvanas-kilencvenes évek Magyarországán.

A házigazda író és a vendég drámaíró 1957-ben ismerkedett meg egymással. Együtt raboskodtak a kistarcsai internáló táborban. A szabadulásuk után sok irodalmi csínyben vettek részt, lám, én is szem- és fültanúja lehettem az egyiknek.

Végh Antal a kilencvenes évek közepén agyvérzést kapott, újra kellett tanulnia beszélni és írni. Utána vetette papírra az említett trilógiát a múlt század negyvenes éveiről. kristálytisztán idézte meg gyermek- és ifjúkora eseményeit.  

a félelem, hogy ez a vérengzés bármikor megismétlődhet, nem teszi lehetővé az izraeli kormány számára azt, hogy az ellenintézkedéseket leegyszerűsítse szimpla bosszúra. Magát a fenyegetést akarja majd minimálisra csökkenteni.