VÉLEM ÉN

Ahogy felmerülnek a határon túliak, a magyar ellenzék jelentős része gondolkodás és tájékozódás nélkül elkezd gyűlölködni. Elkezdi elmarasztalni a határon túliakat, akik ilyen kedvezményeket nem kértek, és akik nem is élnek ilyen kedvezménnyel.

Egy ilyen évet követően és a szuverenitásvédelemtől izmosodó jövő évet megelőzően boldog új évet kívánni voltaképpen azonos a János bácsi, János bácsi, keljen fel dalocska gyászindulóvá történő átlényegülésével.

Magyarország nem Nagy-Britannia: nincs volt gyarmati Nemzetközössége, tehát részben alternatív külső forrásai, hatalmas cégei az EU tagállamokban és szerte a világon, világpénze, több száz éves tőkés múltja, világnyelve stb.

Ki tudja, hányadik cikk íródik ebben a témában, ki tudja, hányszor és hányan akartak valamit elérni, hatni a kormányra, hatni Orbán Viktorra, hatni a hatalom képviselőire, hatni az ellenzékre, de alapvetően az egész társadalomra, ám hiába. Minden hiába.

Ha a tüntetők szobrot kapnak, minimum ott kell állnia mellette a szolgálatteljesítés közben megsérült rendőrök emlékművének is. Akik életük kockáztatásával is megvédték a város népét a szervezetten fellépő szélsőjobbos utcai harcosok pogromjától.

Segítjük az energiaintenzív kis- és középvállalkozások fennmaradását az energiaválság idején, gyármentő programot hirdettünk (trallala), hitelprogramot indítottunk a vállalkozások megsegítésére (trallala), működtetjük az árstopok rendszerét (prity, prety, prüty).

Most már azt hiszi, elnökként tényleg lelőheti (lelövetheti) politikai ellenfeleit, akkor sem vonható büntetőjogi felelősségre, de elborult elméjét ide már tényleg nem érdemes követni. A lényeg a számokban van...

Hozzunk létre bármit, képet, robotot, szoftvert, zenét, bérszámfejtést, egy emberibb hangot a boltban, az utcán, csak úgy magunknak. Ha nincs igazam, akkor legalább haszna volt. Ott vagyunk mindannyian, ennek a sűrű ködnek a takarásában. Találjuk meg egymást!

A politikai osztály tagjai még arra sem tartottak méltónak bennünket, hogy gratuláljanak a születésünk évéhez, ehhez a sajtótörténet ritkasághoz, a kulturális értékhez, amit egy 150 éve napilap jelent. Pedig egy ilyen gesztus senkinek nem kerülne egy fillérjébe.

Nézze csak, főnök, miket irkált ez a komenistagyanús költőcske: „Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos.” Utánanézzek a kartotékjában, hogy rajta van-e Brüsszel fizetési listáján?