VÉLEM ÉN

– Sanyi bácsi, tavasz van. Szálljon már ki abból a szép autóból, szívjon egy kis friss levegőt. Szép ez az ország, és szebb is lehetne, ha maga is szabadon járkálna ebben a friss márciusi szélben.

Ki ne emlékezne még a 2006-os puccskísérletre, amikor az alkotmányos és törvényes magyar kormányt állítólag felháborodott magyar állampolgárok tömegei akarták (volna) elzavarni. Tudjuk, hogy Orbán volt a főkolompos...

És – ha akarja, ha nem, ha hiszi, ha nem – hiába tekinti egy év múlva minden párt, pártocska majd önmagát saját halottjának úgy, hogy azért csak ő nem hibás, azt, ami történt, történik, a valóság – nemzeti tragédia.

Sokak véleményével ellentétben azt gondolom, hogy a politikai ellenzéknek egyik változat sem olyan rossz. Van idő kapcsolni. Persze nem látunk a jövőbe, szintén sokakkal ellentétben nem vagyunk zsenik.

Hiába a valójában az elbizonytalanodottaknak címzett fenyegetés, úgy érzem, a legelkötelezettebb híveket leszámítva mindenkiben, még a saját táborában lévőkben is tanyát vert a kétely: a közelmúlt után az övé a jövő is?

A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a választók, akik esélytelennek érzik a szívükhöz legközelebb eső pártokat, vagy távol maradnak az urnáktól, vagy az esélyesek közül a számukra még elfogadhatóra szavaznak (a kisebbik rosszat választják).

Ha Balognak csak politikai hiba róható fel, akkor úgy van, ahogyan a miniszterelnök beállítani igyekszik: a valódi áldozat Orbán és a rendszere, amelynek önhibáján kívül reccsent meg a támogatottsága. Milliók hiszik így.

a miniszterelnök szónoklata és az operettszínházi műsor 181 ezer embert szórakoztatott, a Magyar Péter-féle Talpra Magyarok Közössége 647 ezret gondolkoztatott el, a Mi Hazánk pilvaxos tömörítése 19 ezer nemzeti radikális érdeklődését váltotta ki.

Ezt az összességet hívják NER-nek, ami valójában és elsősorban „demokratúra”, azaz a képviseleti demokrácia elvének a végletekig való túlhajtása, ahol az elidegenedett és öncélúvá vált politika mára totálisan leuralta a valódi életet.

Magyar Péter szövege 1848 szellemiségének a meggyalázása volt. Március 15 nélkül nem lett volna ennyi hallgatója. De ha Petőfi ilyen simlis, kétszínű, hazug dumát adott volna elő, nincs forradalom.