VÉLEM ÉN

A fideszes kormánnyal régóta elkeseredett és egyenlőtlen küzdelmet folytató lelkész az iránta aggódók megnyugtatására közölte: „felsőbb körökből” megüzenték számára, hogy nem akarják börtönbe csukni. Aztán tréfálkozva azzal folytatta...

Orbán mondta: „Magyarországon egy higgadt, nyugodt és észszerű gondolkodás zajlik”, ha meg is zavarják néha filmsorozatot idéző közjátékok. Nem, miniszterelnök úr. Ez nem kis közjáték. Ez maga a darab. Nem lesz jó vége.

Az, akinek szolgálati leírásában is szerepel Románia nemzetközi képviselete, semmit sem tett a schengeni csatlakozás előmozdításáért, bár nyelvi akadályai nem lettek volna annak, hogy az osztrák kancellárral tárgyaljon erről.

Az sem volt piskóta, amikor Orbán Viktor, első kormánya miniszterelnökeként, arra intette a többieket, hogy „Ne mi kapjuk a legtöbbet!” Megúszták ezt is, mert nem volt taggyűlés. Azóta már a látszatra sem adnak, szinte mindig ők kapják a legtöbbet. 

Csak Peruban van olyan elmaradott társadalom, ahol a rendőrség megrohamozza az elnök rezidenciáját, kiegyensúlyozott és politikailag stabil illiberális rendszerekben ilyen nincs. Az elmaradott dél-amerikai országokban keresnek órákat, ahol csak ennyit lopnak.

Karácsony biztosan nem Gyurcsány jelöltje, hiszen Gyurcsány sokáig vonakodott támogatni. A közös miniszterelnök-jelöltről pedig csak 2026-ban kell megegyezni. Akarjuk ezt? Egy frászt! Sokkal előbb kellene meneszteni az Orbán-kormányt.

Felvezetésnek a megtört Gulyás Gergely üveges tekintettel felolvas egy karaktergyilkos propagandaszöveget az évtizedes legjobb barátjáról, Magyar Péterről. Szektákban látni ilyet, kapcsolatmegszakításnak hívják. Amikor valaki kiugrik a szektából...

A privát szféra úgy úszik át a közéleti abszurditásba, hogy nincs ember, akinek ne tűnjön föl, hogy itt, kérem, beetetésről van szó. Tudvalévő, hogy a kormánybarát célcsoport inkább a Frizbit nézi, mint holmi rétegműsorokat.  A kételyekből hegyek épülnek...

Amennyiben a demokrácia jegyében elfogadják azt az elvet, hogy parlamenti választásnak tűnő politikai aktuson kell leváltani az Orbán kormányt, kontraproduktív folyamatosan azt hangoztatni, hogy ez a jelenlegi, „megélhetési” ellenzékkel reménytelen.

Mint ahogy az is, hogy a megvilágosodások, az átállások az úgymond jó oldalra a legritkább esetben történnek tiszta lappal. Mondhatnám durvábban is: ennek a sansza egy millió az egyhez. Ez nem az a műfaj. Ez nem a magyar történelem.