VÉLEM ÉN

A világon eddig harminchét országban teremtettek erre jogi lehetőséget, és nemcsak az Európai Unióban, hanem például Tajvanon, vagy legutóbb Nepálban és Thaiföldön is. Remélem, azért Orbán berlini fotelja jól bírta a verbális megrázkódtatást.

Ezt inzultusnak véltem, parancs szerint. A sikert kimélyítve MPC kedves édesanyját kapcsolatba hoztam a sivatagi tevék párzási szokásaival, nénikéjét pedig könnyűvérű varacskos disznónak neveztem, és a a többi állatot is megdicsértem, így fényképről.

Kórusban hajtogatják, mindegy hogy ki, csak verje szét az Orbán-rendszert, jóllehet az egész XX. század arról szólt, hogy soha nem mindegy, hogy ki, milyen eszközökkel, és hogy tragédiába torkollik, ha eluralkodik az a mentalitás, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Emiatt aztán Sztálin a végső nyomorban élő Bulgakovot kinevezte a Kis Színház dramaturgjává, éjszakánként felhívta telefonon és ajándékoket küldött neki. Mihail Afanaszjevics meg menet közben megírta a Mester és Margaritát.

Amennyiben nem az 5. cikk szerinti katonai műveletről van szó, a részvételről minden tagállam szabadon dönt, részvételi kötelezettség nincs, és opt-out-ra sincs szükség. Érthető, hogy ezt mind Moszkvában, mind Washingtonban túlértékelték, a NATO-tól való távolodás előjelének tekintették.

Gyurcsány Ferenc akár még vállalhatja is a felelősséget a választási kudarcért, ebből azonban nem föltétlenül következik a lemondása. A Demokratikus Koalíció az ő szüleménye, valószínűleg a pénze is benne van. Inkább az irányváltás feltételezhető.

Varga Judit közölte, hogy nem kérte el a hetedik szoba kulcsát, nem is ismer Kékszakállút, csak a Vágnert, őt is csak látásból hívta egyszer telefonon a felesége, aki révkapitány a festői Galacban. De a Magyar Péter ezt nem hitte, és visszarángatta az ablakból...

Atomvillanás balról! – üvöltötte egy őrmester a nyolcvanas évek derekán egy Fejér megyei laktanyában, mire a sorkatonák teljes menetfelszerelésben dőltek jobbra. Nem annyira a fenyegető vezényszó miatt, inkább a röhögéstől. Ez a kép villant fel előttem...

Magyarország hátra ment, nem előre. Ott áll feketén-fehéren a tényleges fogyasztást leíró adatsorban, amelyből a háztartások jólétére, az életszínvonalra lehet következtetni. Az életszínvonal jelenleg az uniós átlagnál harminc százalékkal alacsonyabb.

Persze nem tudjuk, hogy a szőnyeg szélére állítják-e a Karmelitában az egykori rezsibiztost Csepel teljes elvesztéséért, bár az alapítványába összepakolt vagyont aligha kell féltenie, a tanulságot pedig nem csak neki érdemes levonnia.