VÉLEM ÉN

Az Európai Parlamenti választás kampányában komoly vita alakult ki a közvélemény-kutatások szerepéről. Hogy fordulhat elő az, hogy itthon az egyes irodák adatai között akár tíz százalékos eltérés merül fel az egyes pártok megítélését illetően?

Orbán még Robert Fico haláltusájából is (akkor ez volt tudható) képes volt politikai tőkét kovácsolni. Elvesztettünk egy szövetségest, így értelmezte egy lelőtt ember korábbi perceit, nem tudván, de talán nem is akarván leplezni, mennyire jól jött ez neki.

Az nem úgy van, hogy a Földről szóló műsorba be kell hívni egy fizikust és egy laposföldhívőt is, mondván ők két véleményt képviselnek. A mai napig  baloldalizzák Robert Fico merénylőjét a teljes pártmédiában, beleértve a „közszolgálatit” is...

Akit az ország engesztelhetetlen kérdezőként ismert meg, az kijelentette, hogy csak a rendkívüli ülésnappal kapcsolatos kérdésekre óhajt válaszolni. A hajdani kolléganő újságírói életművét tisztelem annyira, hogy eszembe se jut kioktatni közös szakmánkról.

A merénylő kor- és kórtünet, de önmagán kívül a jelek szerint senkit sem képvisel. Fico megtámadása nem a szarajevói merénylethez vagy a Kennedy-gyilkossághoz hasonló történet, titkok és a háttérben húzódó ilyen-olyan szálak nélkül...

Ez a szúrós szemű figyelés viszont mégiscsak a művészet ellensége. Ne zsidózzunk, ne niggerezzünk, ne legyünk macsók; de mitől jobb, ha a fehérek ellen kezdünk vívni?! Az egyik előítélet olyan, mint a másik: minden általánosításnak egyének esnek áldozatul.

Orbán Viktor alig járt be a Parlament épületébe, Torgyán József pedig meghonosította az amerikai szisztémát. Kibérelt egy szállodai emeletet, és két-három napra letáborozott. A járási székhely mellett eljutott még a vonzáskörzetében lévő kistelepülésekre is.

Sokan félreértették azt, hogy: „El kell foglalnunk Brüsszelt.” El kell foglalni, igaz, de nem magunknak. Magunknak minek? Már ott vagyunk. Valaki más számára segítünk elfoglalni. Hogy kinek, kiknek a számára, az egyelőre nemzetstratégiai titok, pssszt!

Eljön a pénzedért, a szavazatodért, a tudatodért. Kb. még egy év, és akkor se látjuk majd, hogy mi a valódi és mi a mesterséges, ha nagyítóval nézzük. És amikor a valódi hírt nem lehet megkülönböztetni a hamistól, a valóság megszűnik.

Élete egyetlen mérhető és elismerésre méltó tettét 1989 augusztus 21-én hajtotta végre Prágában, amikor „nem tankkal, hanem virággal érkeztünk” feliratú molinóval tiltakozott Václav Havel cseh liberális politikus bebörtönzése ellen. Pár napig ült börtönben...