VÉLEM ÉN

Tavasszal Temesvárott jártamkor egy igénytelennek tetsző kis könyv esett a kezembe. „A távozó“-nak, Lányi Sarolta verseskönyvének (azóta megnéztem, hogy a második) főleg a címlapján álló évszám ragadta meg a figyelmemet: 1914.

Miután Magyar egy ízig-vérig fideszes orbánista jobboldali, Karácsony mostantól Orbán csicskása lesz Magyar közvetítésével, ha nem is közvetlenül Orbántól jön a parancs. Az olimpia Orbán álma, rendszerének egyik legfontosabb propagandarendezvénye lenne.

Egyre ritkábban pontosította magát. Eljutott oda, hogy nyilvánosan is elismerje: akár egyetlen szóval is eldöntheti az emberek sorsát. Ha ezek után kéne meghatározni, milyen rendszerben tengetjük a napjainkat, akkor már nincs is olyan nehéz dolgunk.

Mi más is lehetne az, hogy a magyar költségvetés tervezését, Magyarország fiskális mérlegét, az állampolgárok pénzügyi biztonságát egy másik állam politikai eseményéhez kötjük, ha nem állami függetlenségünk súlyos semmibevétele?

Az ország kereszténységére oly büszke kormány menekültügyekben tanúsított magatartása kezdettől nélkülöz minden emberséget. Amíg a tranzitzónák léteztek (2020), gyakran éheztették az első fokon elutasított menedékjogi kérelmek megfellebbezőit.

Némely ló sokszor okosabb, mint az emberek, nem is beszélve jó néhány politikustársamról – viccelődött mosolyogva a tárcavezető, aki maga mellé szólított egy fiatal fidelitasost, akiből elmondása szerint kedd estére rendeleti úton kormánybiztost faragnak.

„Oroszország fél Trumtól, Kína fél Trumptól, mindenki fél Trumptól.” Most, a Fox Newsnak is elmondta, a „két ország közti háborút, amelyhez az Egyesült Államoknak egyébként semmi köze sincs, egyetlen telefonhívással le tudná zárni.”

Nem tudom elképzelni, hogy a Transparencyhez hasonló szervezet visszaélne az emberek bizalmával akkor, amikor helyettük is ellátja az ellenőrzés feladatát. Amihez nem kell különösebb legitimáció, csak felelősség, öntudat és szívósság.

A dolog úgy áll, hogy tízmilliárdos pontossággal meg lehet mondani, mennyivel lenne gazdagabb Orbán Viktor családja egy budapesti olimpiától, de nincs az a táltos, aki meg tudná jósolni mit nyerne vele (ha egyáltalán…) az egyszerű honpolgár.

Szóval a hülyeség a büszkén viselt, pártoktól és egyházaktól független nemzeti szimbólum, kokárda a szívünk fölött, ezeréves totalitás, a Magyar Malter, amely egyben tartja balsorstól régen tépett hazánkat. Itt a gyermek az anyatejjel szívja magába...