VÉLEM ÉN

– Kit lőtt meg? – A miniszter úr édesanyját, aki nem akart persze semmi rosszat, csak friss pogácsát hozott a fiának. De nem törődött a kordonnal, fittyet hányt a protokollra, hiába szólítottuk fel, álljon meg azonnal, nem reagált...

Átlátszó ürügy részéről Izrael biztonságának garanciájaként hivatkozni a folyosó felügyeletére, amikor védelmi minisztere és a két legfőbb szolgálat, a Moszad és a Sin Bét vezetője egyaránt annak feladását és a túszok mielőbbi kiszabadítását sürgeti.

Amikor a kormány Iványi Gábor egyházának nehéz sorsú gyermekeket nevelő intézményeit megfojtja, azzal nem a lelkésznek árt a legtöbbet, hanem az Orbán-Iványi konfliktusban vétlen gyerekeknek és szüleiknek.

"Esős őszi este volt 1949-ben, szeptember 4-én. Zuhogott. Senki sem állt a bódémnál. Unalmamban fűszereket kevertem a paradicsompürébe. Istenien finom lett.” Attól fogva így tálalta a sült kolbászt Chillup (csili plusz ketchup) fantázianéven

A lány érzékelte ugyan a szinte kitapintható érdeklődést, és kurtán válaszolgatott, a szürreális beszélgetés azonban így is eltartott vagy két percig. Majd a diáklány visszasétált a padig. Mielőtt leült volna, felém fordulva ezt mondta, máig nem felejtem el: „Folytathatja, tanár úr.”

Van egy személyes konfliktusa Rogánnal a magánélete miatt, s amit csinál, az nem az egészségügyről, nem az országról, hanem az ő bosszújáról szól. Egy pártelnök, EP-képviselő így nem viselkedhet. Ha problémái vannak, akkor kezeltesse magát.

Nyilvánvaló, hogy Brezsnyev cinizmusból utasította elvtársi segítségnyújtásra Kádárt, nem mellesleg megalázva ezzel a magyar katonákat is. No de tudjuk, hogy az az agresszor egy másik Moszkva volt, köze sincs a mostani békepártihoz...

Az osztrák rendőrök magyar terülten bonyolódnak autós üldözésbe. Fura az is, hogy Szlovákiába épp a választás előtt lépnek be tömegével közel-keleti migránsok, megtolva kicsit Robert Fico kampányát, akinek egyik fő témája éppen a határvédelem volt.

A kedves kalauz észrevett minket, gyorsan felugrott, belülről kinyitotta az ajtókat, aztán izomerőből felhúzta a bicajokat a férjem kezéből. Ami brutál kemény fizikai munka volt. Majd felszálltunk a kocsiba, ahol szerintem kb. 58 fok volt.

Volt valami varázslatos abban, hogy mi dolgoztunk meg a pénzért, ami ebben az értelemben tényleg a mienk volt, és szabadon dönthettünk arról, mire költjük. Ötszáz forintért vettünk focilabdát, tíz egyforma sportinget, amit csapatmeznek neveztünk ki...