VÉLEM ÉN

De ha tetszett, ha jó volt, ha meg akarom mutatni, hogy tetszett – és miért ne akarnám, elvégre imádom a színházat és a színészeket –, akkor felállok, és tapsolok, vagy tapsolok, és felállok. Nem a sorrend számít, hanem az ostoba gátlások levetkőzése.

Két formai okból sem lehet komolyan venni. Először is, az elnöknek nincs joga a párt központi, döntéshozó fóruma által szentesített kormánykoalíciót hirtelen felindulásból, jóváhagyás nélkül felbontani. Másodszor, a párt miniszterei nem kívánnak lemondani...

Látjátok, feleim: most elmesélem nektek itt, hogyan szabadítottuk ki az Ébredő szabadságot, a Harckészséget, az Áldozatkészséget és a Haldokló harcost; bár nem a régi helyükre tértek vissza, de köztéren állnak ők, és kihúzta ki magát.

A tárgyaláson meg nyilván azt mondják majd, hogy parancsra tettem, hát édes istenem. Tévedni, félreérteni dolgokat, rosszul értelmezni velejárója az újságírói munkának is. Tudatosan hazudni – ráadásul egy diktatúra langymeleg érdekében, aljasság.

Ajánlanám helyettük a nagy szervező Alexander Bachot, a közéletet erélyesen megtisztító, idős korára magyaros mentét öltő Haynaut, illetve a méltatlanul mellőzött vértanúkat, Lamberget és Latourt, de mindenekelőtt a jó Pató Pált...

Elnézem őket így egymás mellett, és kicsit megbillen a hitem az analógiák rendszerében, különösen abban, hogy két dolog sosem lehet azonos (különben egy dolog lenne). Persze, inkább mégis az a helyzet, hogy ezek egy dolog (vagy ez egy dolgok), még ha...

Inog az egész alapzat. A kormány akkor se tudna lemondani a főváros sarcolásáról, ha politikai érdeke úgy kívánná. Egyszerűen szükségük van a fővárosi befizetésre. Nem látszódik az a párhuzamos univerzum, amelyben mindebből egy szép új világot teremne.

E két mérkőzésen nagyjából-egészéből a pályán sem volt sem a válogatott, sem a Fradi. Bár az eredmények közötti különbség akár sugallhatná, hogy az utóbbi igen. Az utóbbi esetében Brüsszelt megint nem sikerült „elfoglalni”...

„Minden magyar számára a világ legjobb dolga magyarnak lenni!” – fogalmazta meg az identitásvédő kultúrpolitika vezérgondolatát a Nebántsdamagyart Identitáskutató Intézet elnök-vezérigazgatója a versengésre éhes türk népek identitásbajnokságán.

Többen többször is megkérdezték tőle, hogy éppen akkor választaná-e az eutanáziát, ha már legális lenne, és erre mindig nemet válaszolt: élni akart. Nem a halálért harcolt a hazai és európai fórumokon, hanem a méltó emberi életért.