VÉLEM ÉN

Karácsony reménytelen politikai kötéltáncra lesz kényszerítve, ami nem nagyon végződhet másként, mint bukással. Ide vezet a "mindegy, hogy ki által, csak bukjon a kormány" választói magatartás. Mert soha nem mindegy...

A tábor román-magyar megbékélési törekvést már egyáltalán, de még magyar-magyar párbeszédet is csak nyomokban tartalmaz (ha a szervezők nagy ritkán ki tudják játszani a budapesti cenzorok éberségét), és egy csőnadrágos, Tiborcz-mellényes NER-felvonulás lett belőle.

Az állam gazdasági ügyeivel foglalkozó tisztviselők a gyomor és a bélrendszer hasonmásai. Ha a testük bensejében felgyülemlett anyag valamiért már kifelé vágyódik, mások azonnal odafurakodnak, hogy a végterméket immár maguknak megszerezzék.

Ahol a stadionokban heilhitlereznek, ahol faji alapon szervezetten gyilkolnak, az már fasizmus. És számunkra nagyon zavaró, hogy a jobboldali szélsőségesekkel kell osztoznunk autonómiánk köve- telésében, ellenzőinek legnagyobb örömére.

Hogy mennyi pénzünkbe került ez az óvodás dödögés, amely 2021 óta összesen 800 követőt szerzett, azt nem tudjuk. A színvonalból mindenesetre látszik, hogy a dollárok gazdái mennyivel okosabban mérik fel, mibe fektetnek.

Magyar egy gátlástalan hazudozó, s mielőtt azt álltanák Magyar fanatikus hívei, egykori demokraták és volt tisztességes emberek, hogy „erre van szükség Orbán leváltásához”, tájékoztatjuk őket, hogy nagyot tévednek. Ebből már van egy.

A magyar külpolitikával nem az a baj, hogy olykor téved, vagy önző nemzeti érdeket képvisel. Hanem, hogy a magyar társadalom és a magyar kormány külső szövetségesei nem esnek egybe. A társadalom szövetségesei a NATO-ban és az EU-ban vannak.

És akkor jött a kicsilányozás („a kicsi lányt diákként a színházba hoztam”), ami a legrosszabb paternalista időket idézte a leereszkedős hangnemével, ezzel is jelezve, hogy mit remélhet és milyen helyen állhat egy fiatal színésznő ebben a világban.

Kamala Harris alelnökre ugyanaz a felelősség hárul, mint amit Biden próbált cipelni: le kell győznie a szélsőjobboldali-populista ellenfelet, különben végveszélybe kerül a két és fél évszázados amerikai demokratikus kísérlet.

Ha a mai bejegyzés címébe írtam volna Puzsér Róbert és Ábrahám Róbert nevét, bizonyára sokkal többen olvasnák el. De nem vadászom kattintásra, a legszívesebben a nevüket is elfelejteném. Verbális pofozkodásuk ugyanis elfajult, az egyik behúzott a másiknak.