VÉLEM ÉN

Élete végén folyton a térképen volt az ujja, mondja Móricz. Ez az alkoholista, aki halálba szerette magát, ez az önző, nárcisztikus, kíméletlen ember mégis a közösségét féltette ahelyett, hogy a meghalással lett volna elfoglalva.

A pillanatnyi tendenciák jövőbe való kivetítése butaság. Orbán nem is jósol, csak elkeseredetten próbálja igazolni mai politikáját. A Nyugat jövőjéről pedig ide kívánkozik egy másik örökbecsű Yogi Berra-mondás: „Nincs vége, amíg nincs vége”.

Călin Georgescu a romániai magyarokkal azonos értékeket hirdet: oroszpárti, Putyin-tisztelő, NATO-ellenes, Brüsszel-ellenes. Kis eltérés a nemzeti hősökben van, Georgescu Corneliu-Zelea Codreanut és Antonescu marsallt isteníti, a magyarok meg Horthyt.

Ha életbe lép az új nyelvtörvény, a postán sem beszélhet magyarul a felvidéki magyar alkalmazott és magyar ügyfele. Alig várjuk azt a harcias kiállást a négyszázezer szlovákiai magyar mellett, Ficoval szemben, melyet Ukrajna megkapott.

Különleges helyzet állt elő, de a Római Statútumhoz való csatlakozás önkéntes, az ICC döntésének végrehajtása viszont kötelező. Ennek felülbírálása az igazságszolgáltatás és a nemzetközi jogrend elleni támadás. Amire az EU-ban csak Orbán Viktor vetemedett.

2010 óta Magyarország sem nagy nem lett, sem gazdag. Az EU-ban 2010 óta szinte minden gazdasági mutatóban lefelé csúsztunk, az utolsó helyek egyikére. Rossz rá gondolni, hogy mi lett volna, ha 2010-ben nem a nagyság mellett dönt a nép.

Az "eurázsiai együttműködés" a putyini birodalom szépen hangzó átfogalmazása. Oroszországban ezt úgy hívják, eurázsianizmus. Orbán gyakorlatilag készül azokra az időkre, amikor Kelet Közép Európában újra az orosz birodalom diktál.

Aztán megkérdezte ki is vagyok, de eszébe jutott mindjárt a Hagia Szofia után, röhögve mondta, hogy az neki is kétszer is megvolt, de megunta, inkább feleségül vette ezt a szlovák, szlovén, szerb, szláv nőt, akiknek folyton elfelejti a nevét...

Mindez jól jelzi, milyen romboló hatása volt a magyar kormány erdélyi terjeszkedésének a romániai magyar sajtóra, és milyen elhibázott az a stratégia, amely a romániai magyar projekteket kizárólag a Budapestről guruló forintokra alapozza.

Tudom, senki nem képes a világ összes sérelmét, fájdalmát magára venni, de hogy, hogy nem, a palesztinokét mindenki. Csak nem azért, mert nekik a zsidók az ellenségeik? Vajon mitől lesz valaki éppen palesztinpárti a Közel-Kelettől ezer kilométerekre?