VÉLEM ÉN

Az MKKP hegyvidéki sikere egy halvány reménysugár, hogy igen, létezik olyan, hogy ha vegyelemi nyomokban is, de a dolgok körülbelül úgy történjenek, mint mondjuk egy skandináv demokráciában. Ahol a politikusok nem félistenek, hanem sima ügyintézők...

Reménytelen próbálkozás arra, hogy a szerző megértse a tőzsde működését, holott ördögűzéssel és fizikai kísérletekkel is próbálkozik. A geológia terén több sikert ér el. A női lélek ismerete viszont nem az erőssége. A főhős Berend Ivánnak sem.

Persze a diíjkiosztások mozgalmas időszakában az elégedetlenség is felüti néha a fejét. Nemrég egy örvendetesen fiatal, de elkeserítően ismeretlen szerző azzal vádolta a bizottságok egyikét, hogy beküldött könyvét el sem olvasták.

Marius Lulea, jelenleg az AUR első alelnöke, kiadott egy könyvet, amelyben azt írja, hogy az Antonescu-rezsim „megmentette” a zsidókat és jobbá tette az életüket a 40-es években. Könyve a Cărturești-ben is kapható.

A sokat emlegetett józan ész, valamint a gazdasági szakértők szerint a válságból való kilábaláshoz javítani kellene a termelékenységet, a digitalizációt, kezelni kellene a magas energiaköltségek problémáját. Szükség lenne az állam nagyobb szerepvállalására...

Ő éppen fordítva cselekedett: csak Putyinnal, az agresszorral beszélt erről, igen sajátos és visszás módon, Zelenszkijjel egyáltalán nem tárgyalt, de rögtön kijelentette, hogy "Zelenszkij egyértelműen elutasította a javaslatot".

Orbán Viktor politikai pályafutása két részre osztható. Fele részben ellenzéki politikus volt, fele részben miniszterelnök. Ellenzékben szabadabban, oldottabban, szellemesebben fogalmazott. Az újságírók kérdéseit még kihívásnak tekintette...

Szépséghibái nyilván voltak ennek az egymásraborulásnak, de az ország fejlődött, a bérek, nyugdíjak rohamtempóban nőttek, olyannyira, hogy az a költségvetést is földhöz vágta. A választások mégis tragikus eredményt hoztak...

Mondhatjuk (mondhatja bármelyik politikai tömb), hogy ez még kevés. De egyrészt máris sokkal több, mint amennyi gesztust mondjuk 2009-ben Orbán a nem a legszorosabban vele tartóknak tett (emlékszünk: "csak a Fidesz!").

Aprozár – mindenki így mondta. Az „aprozár” környékén mindig érezhető volt a friss/állott zöldség és gyümölcs jellegzetes illata/szaga. „Aprozár”-szaga volt. Az én generációm még 1990 után is, jó ideig az „aprozár”-ba járt zöldségért/gyümölcsért.