VÉLEM ÉN

Bartókot is érték efféle fejvakarásra késztető vádak: mindig alulmaradt a „magyar” Kodállyal szemben. Nekem Bartók ezerszer többet mond, mint Kodály, de Arany sem kevesebbet, mint Weöres. Szóval nem a magyar-nemmagyar az a periszkóp...

Nincs Kissinger, nincs Brezinsky, nincs senki, aki visszarángassa a való világba ezt a szerencsétlen, félrement életű, tehetségtelen ripacsot, ezt az operett-elnököt, aki azonban ebből az operettből előbb-utóbb drámát csinál. Sőt.

Ştefan Minea bíró, aki a már meghozott döntés kiigazítását – „éjszaka, mint a tolvajok” – elküldte a Hivatalos Közlönynek, felülírta a választói akaratot. És megmentette Băsescut. Az úgynevezett helyreigazításról a testület egésze nem döntött

Megyek az utcán, és itt lépkednek velem a rég elmúlt idők – udvariassági szabályok képében. És akkor itt kell lépkednie valahol a jövőnek is – engedjük hát mindig a jobbfelünkre, udvariasságból, de talán azért is, mert tudjuk mi, amit tudunk.

Szegény Ágoston szerint az amúgy propagandával etetett Jani bácsik és a Mari nénik a maguk természetes értelmük által képesek felmérni például a hazai közbeszerzési rendszer leuralásának szintjét, tendenciáit. A szakértők meg nyilván szubjektívek...

Most épp Webert próbálják felépíteni az új, frissített Sorossá, Magyar Pétert pedig valamiféle Weber-kreatúrává. „Ha nincs Weber, nincs Péter” – ezt a szlogent kellene az eszünkbe vésni, miután a „Brüsszel Peti” pont annyira volt hatékony, mint amennyire ötletes.

A Trump köré szerveződő Make America Great Again mozgalom szellemi holdudvarának négy teljes éve volt felkészülni a belpolitikai status quo felrobbantására. De voltak más segítőik is. Az iraki háború morális és geopolitikai csődjét összehozó...

A valósággal nem kellett szembesülnie a leváltott miniszterelnöknek, mert két esztendei agónia után – a keserves színjátékba belefáradt udvaroncok megkönnyebbülésére – végül mégiscsak bevégezte földi kínjait. Új Állama négy évvel élte túl.

Annyira gyűlölik az elemi emberi egyenjogúságot, az erőszakmentességet és az elfogadást propagáló civil szférát, hogy hazai képviselőik politikai győzelem esetén nem először fejtik ki, milyen jó érzés „liberálisok könnyeiben lubickolni”.

A magyar kultúra napja a sokat használt Petőfi, az agyonhallgatott Szalóki Ági, az ószeren búgó románcok, az olvashatatlan Ottlik Esterházy goblenjén, a feledhetetlen Látó-táborok, a Romengo, a gyűrött fényképek a családi albumokban és a falvédők.