VÉLEM ÉN

Hídfőállást épített Moszkva és Budapest közé, egyértelműen szembefordulva Brüsszellel. Híveit is teljesen áthangolva oroszbaráttá tette a tábort, szinte megfordítva a szerepeket, Putyint szolgálva, Zelenszkijt alázva vitte kommunikációját.

Németországból Magyarországra telepítenek jó csomó amcsi katonát. Persze, hogy Magyarországra, hisz mégiscsak Magyarország Putyin legmegbízhatóbb szövetségese. Akkor az Orosz Birodalommal várható konfliktus esetén az amcsik „hova állnak”?

A Trump-féle vámok nem a kereskedelmi értelemben használt vámok, ezek alvilági sarcok, kizsarolt védelmi pénzek és alvilági bevételek, pontosan olyanok, mint a Keresztapa című filmben az olasz üzleteket megsarcoló olasz maffia pénzei.

Nőnapi probléma: miért kizárólag a kandúrok csinálnak olyat (ivartalanítás ide vagy oda), hogy elvesznek a lakásban, és üvöltve követelik, hogy megtalálják őket? És mikor megtalálom őket, efeletti örömükben miért kell a klaviatúrára ülniük?

Egyre hangosabban követelik nemcsak az Európai Parlament, hanem egyes állam- és kormányfők is azt, hogy vegyék el Magyarországtól az uniós szavazati jogát, és a magyarokra egyre nagyobb ellenszenvvel tekintenek az uniós polgárok.

Orbán azt is elmagyarázta, hogy „vannak jó és rossz dollárok”. A dollár akkor indul gyors romlásnak, ha olyan helyre megy, ahol gondolkodnak, írnak, cselekednek, s nem átall­ják ezt a kormánytól függetlenül, netán azt olykor kritizálva tenni.

Nem a nyugati elit veri szét az Európai Uniót, hanem Orbán. Nem a 26 ország, amely együtt szavaz, hanem az az egy, amely ellenük. Hogy az EU szétverése sikerül-e Orbánnak, azt még nem tudjuk, de Magyarország szétverésére van esélye.

Mindebben a legszebb az, hogy a szükséges és tisztító jellegű „szent háborúról” prédikáló, vagyis velejéig háborúpárti Kirillt a „békepárti” Orbán teljes politikai súlyával támogatja, s a nemzetközi fórumokon kiáll mellette. Érthető?

Orbán nemet mondott európai létezésünkre, ő már távozott. Elárulta Magyarországot, elárulta történelmi utunkat, elárulta a holnapot. Orbán történelmi teher lett. Nincs más lehetőség, meg kell szabadulni az árulótól, különben mi is rajtavesztünk.

Szomorú ez az egybites taktika, amivel a Tisza-elnök sorra bújik ki a civilizációnk ellenségeivel való egyértelmű szembenézés alól, választástaktikai kérdéssé mismásolva az elvek hiányát, ergo rombolja a remélt rendszerváltás erkölcsi megalapozottságát.