VÉLEM ÉN

Bízni lehet abban, hogy külföldről csak kiröhögik a turbómagyart. Elég csak ránézni egy NATO-statisztikára meg a térképre: csak Románia hadereje cirka háromszorosa a magyarnak, nem is beszélve a totálisan védhetetlen, síksági határainkról.

Bödőcs talán legnagyobb sikerét az az új poénja aratta, amelyben Orbán örökbecsűjét így parodizálta: „Most jövök a templomból. Lenyeltem a perselyt.” De akkor mit gondoljunk? Lesz előre hozott választás? Kinek az érdeke, és kinek nem?

Ha Ukrajna legelkötelezettebb támogatóját, Lengyelországot nézzük, akkor ott a gazdasági növekedés nagyobb, mint nálunk, a złoty sokkal értékállóbb, mint a forint, a kamatok kisebbek és alacsonyabb a munkanélküliség...

Egy honfitársunk egy dél-indiai friss újságban megtalálta a hírt: Orbán Viktor és családja magánlátogatásra érkezett Kocsiba, Kerala államba. A lap szerint Lévai Anikóval, két lányával és ötfős csapatával érkeztek, majd egy körutazás után 16-án tér haza.

A startupok túlnyomó része máshol se fut be, de ha eleve kevés indul el, abból aránytalanul kevés fut be, mert nem alakul ki az az inspiratív vállalkozói környezet sem, amelyben a cégek egymástól is tanulnak.

Értem én, hogy ez pokoli nehéz, hiszen a tanítás szerint a katolikus egyház Jézus teste, így aztán az egyház, illetve az egyházfik bűne a bűntelen Jézus bűne lenne, de ez ugye nyilván(!?) lehetetlen és megengedhetetlen, ezért a bűnt tagadni, leplezni kell.

Nem kellett sokáig várni, hogy Trump közzétegye első elképzeléseit az új világrendről. Ezek a tervek ugyan még nem foglalkoznak a valóban lényegi kérdésekkel, mint az ukrajnai háború, de a módszereket illetően az USA legszebb napjait idézik.

Azt már régóta tudjuk, hogy ha egy filmrendező állami támogatást kap, onnantól tilos a kormány embereit bírálnia. De miért tehetné meg csak úgy bárki, aki országbérletet vesz, aki Vodafone-ra (bocsánat: One-ra) előfizet, aki itt él és adózik?

Egymás után írta a kicsi és nagy, de mindig svungos seggberúgásokat, rengeteg barátja, ismerőse, ivócimborája, írótársa, elvtársa és barátnéja akadt, és ezért roppant egyedül volt, alkoholtól és tüdőbajtól lüktető torokkal írta anarchista fricskáit...

Az ember téved, hibázik, elszámol. A közösségi média egyik áldása, hogy erre azonnal figyelmezteti az olvasó. Van viszont az a vendég, aki csak egyvalamit hoz a szerző tudtára: hogy ő, Kanyifaszi Gusztávné Erzsébet gyűlöli őt. És várja, hogy ettől valami lesz.