VÉLEM ÉN

Most történik meg az, ami Trianon előtt és után nálunk történt. Most van az, hogy az az ember aki ugyanolyan vagy majdnem ugyanolyan jól beszélt oroszul mint ukránul, már csak ukránul beszél. Ő ukrán, az ukrán nemzet tagja.

A kijelentés az egész politikai közösségére vonatkozik, a hatalom valamennyi szereplőjére. Igen: most a Fidesz, önmagát védendő, kizárólag arra törekszik, hogy támadjon, másokat kriminalizáljon, a rendőrséget, ügyészséget a rendszert bírálók ellen használja.

Folyton rendkívüli állapotban vagyunk, mondhatni transzban. A kormány legalábbis, csak rá kell nézni, állandóan habzik a szája, reszket a dühtől, és össze-vissza csapkod. Szóval: tényleg veszélyhelyzet van. A közveszély tárgya a kormány.

Kormányzati szemléletét jellemzi a száznapos tevékenységi beszámolójából hiányzó önkritika, a mindent jól csináltam szemlélet, amivel szerinte sikerült elkerülni Románia fizetésképtelenségét. Mi több, úgy látja, az intézkedések nem megszorítóak, hanem felelősek voltak.

Orbán troll-politizálásából már nagyon kezd elege lenni Európának. Abból, amit most csinál, nagyon rosszul jöhetünk ki. Számos forgatókönyv kering a brüsszeli folyosókon arról, hogyan lépjenek fel a magyar kormánnyal szemben. Mindegyik nagyon fog fájni.

„Egy olyan világ, amelyben az autokráciák együtt dolgoznak azért, hogy hatalmon maradjanak, együtt népszerűsítsék rendszerüket, és együtt ártsanak a demokráciáknak, nem egy távoli disztópia. Az a világ, amelyben most élünk.” (Anne Applebaum. Autocracy

A Kreml kezdi csúcsra járatni az Európai Unió, illetve a NATO-tagországok elleni hibrid hadviselését, s bár nem akar közvetlen konfrontációt a védelmi szövetséggel, ez nem is állhat érdekében, az EU-t is meglegyintette a háború szele.

Jelen állás szerint Orbán politikai hasznot húz a háborúból. Akárcsak 2022-ben, fel akarja használni választási kampányában. Kirántaná alóla a szőnyeget, ha hirtelen elhallgatnának a fegyverek. Sajnos áprilisig ez nem fog bekövetkezni.

Orbán többször szemrehányóan emlegeti, hogy bezzeg ’56-ban egyedül hagyott minket a Nyugat. Most meg jön a rossz gúnyával, amivel kapcsolatban nemcsak súlyos erkölcsi kifogásaink lehetnek, hanem biztonsági és nemzetstratégiai aggályaink is.

Lerántódott végre a vizes lepedő a meztelen igazságról. Nagymamáim és nagytatáim (kettő – kettő mindegyikből) az eljövendő anyaország – a döntés pillanatában mostoha-anyaország – briliántos judíciumának következtében váltottak országot.