VÉLEM ÉN

Szemérmesen félrenézünk, amikor egy középkorú férfi, nem tudván türtőztetni magát, egy csábító darabot kettéválaszt, és szörcsögve harap a lenyugvó nap színeit idéző gyümölcsbe. Nem rosszallunk, nem ítélkezünk. Látjuk a szemén, az egész testtartásán: végre hazaérkezett.

Az akciók eredményéről nem számolt be az MI – de arról igen, hogy az adott országban a független sajtó szereplői egységesen léptek fel. Lehet, ha tudja, hogy Magyarországról van szó, akkor ezt még jobban hangsúlyozta volna.

Orbán gyakran gúnyolódik, méghozzá kifejezetten megalázó módon, mint például amikor azt mondta többször is, hogy „a baloldal olyan, amilyen, de mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban”. Igaz, ő sohasem kért még ezért bocsánatot...

Az ő kifinomult, kényes ízlését egy cseppet sem zavarta, amikor olyan versenyben indult, ahol a Fidesz nevű "képződmény" Rogán Antallal, Szijjártó Péterrel, Kocsis Mátével, Menczer Tamással és a sor hosszan folytatható, kapott szép számmal pontokat.

Kétszer is megnéztem, hogy jól láttam-e. Tanácsokkal, ajánlatokkal... szinte hihetetlen volt a hangnem, ahogy egy befutott író beszélt, tanácsokat adott egy ismeretlen senkinek, csak mert hozzá fordult segítségért.

Orbán az utóbbi időben rendre használja a „budai úrigyerek” kifejezést, elítélő, gúnyos hangnemben. Ezzel egy egész társadalmi réteget megbélyegez. A „budai” nemcsak földrajzi cím, hanem erkölcsi ítélet, a nemzeten kívüliség, a néphez nem tartozás kódolt formája.

A szöveg parodisztikus népiességgel mutatja be a „magyar embert”, aki ugyanúgy vágyik az alapvető létfeltételekre (étel, fedél, egészség), mint bármelyik másik ember a világon – csak épp a „magyar sors” ezt gyakran nem teszi lehetővé.

Én tulajdonképpen részlegesen magyar embernek mondhatom magam e szerint az axióma szerint, az öt év alatt kétszer is láttam a tengert, bár ahogy itt tengertelen körülnézek, kicsit börtönben érzem magam, habár ott alighanem jobb az ellátás.

Az új vallásnak más vallásokhoz való viszonyulása nem egyértelmű. Kifejezetten jóindulatú és türelmes a református keresztyénekkel vagy az orosz ortodoxokkal, kimondottan ellenséges a Magyar Evangéliumi Testvérközösséggel szemben.

A kontrollra már több kísérlet is történt, de a konklúzió mindig ugyanaz: a hatalom gondosan ügyel rá, hogy a szavazás validálhatatlan és használhatatlan – illetve politikai értelemben korlátlanul használható – legyen.