VÉLEM ÉN

A magyarok nem kaptak semmit, mert Orbán Viktor nem is kért. Azt mondta: „Nem javaslom, hogy valami nyomorult koldus testtartásával kalapozzunk.” Ez nem egyszerű hiba. Ez már nem pökhendiség, ez kötelességszegés.

Becslések szerint nem egészen kétszázan szavaznak majd von der Leyen leváltására. Ha így lesz, az siker lenne a bizottsági elnök számára, hiszen tavalyi megválasztásakor még 282-en nyomták meg a nem gombot. Érdekes lesz a Fidesz-frakció viselkedése.

Valóban ki vagyunk éhezve a normalitásra ebben a felfordult világban. De az sajnos azzal kezdődne, ha végre az adóhivatal, a rendőrség, az Integritás Hatóság be nem kopogna hozzájuk némi elszámoltatást sürgetve. Vajon egy jövőbeli magyar kormány akar-e tanulni az északi modellből?

A DK minél közelebb kerül az áhított félmillióhoz, annál nagyobb esélye lesz a parlamenti jelenlétre. Igényt tarthat arra is, hogy kontrollt gyakoroljon a mérsékelten győztes Tisza Pártra. Ha viszont nem éri el az országgyűlési küszöböt, akkor bizony...

A közösségi oldalakon többen feltették a kérdést, hogy miért „védett vad” ez a Băsescu, akinek viselt dolgairól már elég sokat tudunk, de eddig mégis minden alkalommal elkerülte a felelősségrevonást, s a tetejébe most még a kiváltságait is visszakapja.

A kutatás szerint a választók csaknem fele úgy van vele, hogy teljesen mindegy, kicsoda és micsoda, de valaki vagy valami vessen már véget Orbán Viktor másfél évtizedes országlásának. Ez a számadat bizony súlyos látlelet a komplett politikai elitről.

Az Európai Ügyészség vezetője az a Laura Codruta Kövesi, aki egykori miniszterelnököket is rács mögé juttatott korrupció miatt Romániában. Az ellenzék vezére, Magyar Péter, börtönbe vezető útról beszél, ha épp eszébe jut Orbán Viktor jövője.

Közismert, hogy Orbán Viktor és a Fidesz politikai indulását egy bizonyos Soros György segítette. És a határon túlról érkezett, a hazai színtéren feltűnően bőkezű anyagi támogatás mintha ideológiai megfeleléssel is párosult volna.

Miközben ők szomjan döglenek, kiég a veteményük, az életük, a városi értelmiség az aszály helyett a féllábú norvég transzok jogain mereng. De alig találni olyan ellenzéki politikust, akinek bármi, érdemi mondanivalója lenne az országot fojtogató aszályról.

A kormányon belül vita van arról, lehet-e vagy szabad-e használni az arcfelismerésen alapuló, tömeges bírságolást a tüntetők ellen. Úgy tűnik, ez a vita – és ez az igazán meglepő – a jogi következményekkel fenyegetőző miniszterelnök nagy vereségével ért véget.