VÉLEM ÉN

A probléma nem az, hogy vannak konkrét esetek. Hanem az, hogy nem tudunk mit kezdeni velük. A múlt nem a megértés terepe lett, hanem gyors erkölcsi ítéleteké vagy éppen teljes közönyé. Leleplezések jönnek és mennek, rövid felháborodásokkal, majd csenddel.

Mi, akik nem vagyunk olyan messze a fegyverek dübörgésétől, de mégis békében készülünk, elgondolkozhatnánk azon, hogy valóban legjobb önmagunkat akarjuk-e elhelyezni a fenyőfa alá, s hogy az értékes ajándékok is közvetíteni fogják-e ezt az igazi belső szándékunkat.

"A tanuló joga, hogy teljesítse kötelezettségeit". Ezt már gyerekként is furcsán hiányosnak éreztem. Ma úgy látom, a koncepciója kiválóan illeszkedik a pintértelepi iskolarendőrség, vagy éppen a fiatalkorúaknak fenntartott szerelőintézetek szikár alapelveibe.

Washingtoni útja után előbb Rubio és a Fehér Ház szóvivője igazította ki a szankciós mentesség kapcsán, majd maga Trump elnök az állítólagos pénzügyi védőpajzs ügyében. Most rövid idő alatt kiderült, hogy a szenzációs brfüsszeli bejelentésből egy szó sem igaz.

Mi a bácsit naggyon szeressük, ugye teccik tunni, a múltkor is meg teccet törölni az orrunkat, mi meg a bácsi hátsó felének teszünk állandóan ápolást, ugye teccik tunni, meg asztán a mi pénzünk is ott lehet tárolva, zárolva, csak egy része talán, de akkor is...

Minek váltottatok rendszert, ha most tapsoltok annak, hogy visszatérőben a régi? Miért küldte ki Orbán Viktor az oroszokat, ha most behívja őket újra? Az általatok leuralt országból másfél évtized alatt, miért tűnnek el egyre többen azok, akik tisztán születettek?

A „legyen béke” jelszóval amellett lobbiznak, hogy Ukrajnát sorsára kell hagyni, végignézni, ahogy Putyin a nyugatos ukrán értelmiséget kivégezteti, majd néhány év erőgyűjtés után nekiállhat Közép Európa országaiból kiszorítani a NATO-t.

A doktrína kezdetben defenzív és idealista elv volt: meg akarta akadályozni, hogy Európa visszaállítsa a gyarmati rendszert. De a 19–20. század folyamán a Monroe-elv expanzív nagyhatalmi ideológiává vált. Az Egyesült Államok puccsokat támogatott, kormányokat buktatott meg...

Zoia Ceaușescu nyolchavi vizsgálati fogság után amnesztiával szabadult 1990-ben, a gazdasági bűncselekmények bizonyítatlan vádját csöndben ejtették. A házából kitették, munkát ezzel a baljós névvel sehol sem kapott. Hátralévő éveiben szerény körülmények között élt, szinte bujkált az emberek elől.

Van, mikor börtönévek múlnak azon, hogy tapsolni kell. Ezek a pojácák viszont önként és dalolva szolgálták a halálra ítélt rezsimet, az utolsó utáni pillanatig. Ahhoz is túl agyhalottak voltak, hogy feltűnjön nekik: az élelmesebb patkányok rég menekülnek már a süllyedő hajóról.