VÉLEM ÉN

Azt a propaganda aligha hirdeti majd: az Ukrajna szempontjából sorsdöntő megállapodás Orbán és Fico „konstruktív tartózkodásának” köszönhetően jött létre, tehát nem vétózták meg a döntést annak fejében, hogy jogilag biztosították számukra a pénzügyi mentességet.

Emlékezzünk csak: Orbán már a kilencvenes évek közepén beszélt arról, milyen fontos, hogy kinek a kezében van a sajtó, tehát már akkor látta, ellenzéki szereplőként, mennyire jelentős a szerepünk, nekünk, újságíróknak. Igaz, e területen is átesett némi metamorfózison...

Nekem kifejezetten tetszik ez a visszalopkodós dolog, amit ez a kutyapártos srác csinál, aki a múltkor Tiborcz valamelyik luxusszállójából lopott ki klotyópapírt, hogy kórházakba vigye, most meg Schmidt Mária büfögőjének teraszáról nyúlt le egy takarót...

Oly gyakran a szemem elé került a hirdetés, miszerint a Google Gemini nevű mesterséges intelligenciája patika rendet vág a gmailes leveleim között, hogy nemrég felkerestem az oldalt. Miután harmadszorra is kamuleírást adott, haragosan elbúcsúztam tőle...

Ez a felosztás a kis és közepes országok számára a legveszélyesebb: őket dobálhatják, csatlóssá tehetik, szuverenitásuk maradékától is megfoszthatják. Leginkább a magyar kormányfőnek kellene küzdenie ellene. De nem. Ő felcsatlakozik Trumphoz és Putyinhoz.

2025 tele volt „rossz történésekkel”, a sokszor megígért, de soha be nem következett gazdasági repülőrajttal, az uniós átlaghoz képest kétszer akkora inflációval, az Orbán szerint 24 órán belül megteremthető ukrajnai béke helyett a folytatódó orosz agresszióval...

Ki sugallhatta a gyereknek az ötletet?Mielőtt szétszéledt a család, félrevonta unokáját és megkérdezte, honnan támadt a sajtvásárlás ötlete. Magamtól, mert tudom, hogy szereted a sajtot és ott azt mondták, ez finom, jött kapásból az egyenes válasz.

"Kicsit csodálkozom, hogy a Tisza Párt nem talált magyar embert, és szlovák asszonyt kellett elindítani ebben a választókerületben.” „Legalább az kellene, hogy Magyarországon magyarok legyenek a jelöltek.” Mindkét mondattal kiverte a biztosítékot, nálam inkább a másodikkal.

Itthon az egyik kollégina azzal fogadta: – Lajos bácsi de szép helyen járt, ha legközelebb megy, vigyen engem is. – Persze, Margitka, elviszem, elmegyünk Jézus sírjához is. Én arra ráteszem a kezem, magácska pedig megfogja nekem... hátha csoda történik!

"Ha a puritanizmus minden ceremóniát ki tudott is küszöbölni a vallásgyakorlatból, a karácsonfát nem bírta ledönteni. Az minden évben kizöldül. Pedig gyökere sincs. Ott gyökerezik a gyermekek emlékezetében. »Tavaly is volt, az idén is lesz?«"