VÉLEM ÉN

"Az ember természete olyan, hogy tetteihez igazolást kell találnia. Macbeth igazolása gyenge volt – ki is kezdte a lelkiismeret. De Jago is ártatlan barika. Shakespeare hőseinek fantáziája, lelki ereje nem bír el többet pár tucat hullánál. Mert nem volt ideológiájuk.

Ahogy manapság mindenki, úgy ő is biztosra vette a saját igazát. Azt szerette, amikor ő cáfol meg másokat. A kommentmezőkben zajló, posztmodern politika a hitvitákról szól, a véleménybuborékok erősítéséről. Nem mintha korábban az aranykort éltük volna.

A kötcsei pódiumon azt demonstrálta a rendszer luxuskirálya, hogy vele már csak radikalizálódni lehet. A történelem már számtalan ilyen amorális, saját egzisztenciális érdekeiért hazáját, népét szemrebbenés nélkül feláldozó szerencsejátékost produkált.

Két klasszikusuk, a Tizenkét szék és az Aranyborjú folytatását, az Osztap Bender-trilógia záró regényét már nem írhatták meg. Egyik örökifjú sem érte meg a negyvenedik születésnapját: Ilf tébécében halt meg, Petrov elesett a honvédő háborúban.

A lányok a bentlakás ablakaiból WC-papírt görgettek le. A műszaki egyetemista fiúk lent meggyújtották a papírszalagokat. Éjféltájt indultak el az éneklő diákok Bukarest belvárosa felé. Az éneklők csoportjához egyre több diák csatlakozott.

A külföldi politikai és gazdasági elemzők számára, akik nem ismerik a romániai viszonyokat, érthetetlenek a kormány átgondolatlan, hatástanulmány nélküli, megalapozatlan intézkedései, amelyeket utólag kell módosítani.

Politikailag asszociálva a csillagászati jelenségre, tekintettel a két főszereplő előzetes nyilatkozatpárbajára, mindenki saját véleménye szerint eldöntheti, akár Erdélyben is, Kötcsén ki, kit takar el a Nap, akarom mondani a nép szemében.

A legszebb öröm a káröröm, tartja egy közmondás, aminek a jelentése, hogy az emberek hajlamosak mások hibáiban vagy kudarcaiban örömet találni, mert gyakran jobban érzik magukat a bőrükben, és növelhetik…

Túlságosan sokszínűek az érdekek. Egy döntés előnyös lehet bizonyos csoportok számára, miközben másoknak a kárára válik. Különbözőek az értékrendek is. Ami valakinek igazságos, másnak igazságtalan lehet, attól függően, milyen világnézetből indul ki.

Szokás Simenont Dosztojevszkijhez hasonlítani, akár a kárára, akár a hasznára. Az azonban biztos, hogy Dosztojevszkij nem való mindenkinek, a műveltek közül sem; Simenon ellenben mindenkinek és akárkinek való. A bűnügy izgalmas és felületes burkolata vonzó...