VÉLEM ÉN

Simo Häyhät hadnaggyá léptették elő, ám amint felépült súlyos sérüléséből, ellőtt állkapcsával inkább visszatért régi életéhez. Bibliai kort ért meg, túlélte a huszadik századot. Nemzeti hősként tisztelték, ő pedig haláláig büszke volt honfitársainak helytállására.

Hazudtak. De az igazság lassan kiderül. A sajtónak, a „pofázó” ellenzéknek és a bátor megszólalóknak köszönhetően tudható, hogy gyámok tíz éve jelezték: a Szőlő utcai intézmény igazgatója és társa hogyan manipulálja és zsákmányolja ki a gyerekeket.

Erre megy ki a mostani kormány gazdaságpolitikája: miután tudják, hogy veszíteni fognak (hiszen a rendszer egyszerűen nem tartható, a szemünk láttára omlik össze), gazdasági katasztrófát akarnak teremteni, amelyet nem lehet egykönnyen helyrehozni.

A kislányok azért nem tudnak állva pisilni, mert nincs mibe kapaszkodniuk. Amikor két ember egymásba szeret és először megpuszilja egymást, rögtön összeesnek, és nem is kelnek fel legalább egy órán át vagy még tovább. Az anyukákra nem szokás kiabálni, ők hasznosak.

Tessenek elképzelni, hogy Németországban elüt egy afrikai. Ez annyira nem is különös manapság. Mármint az afrikai. De apáca és magyarul beszél a társával. Szemem dörzsöltem, fejem ráztam, abban a reményben, hogy mindkettő, de legalább az egyik kitisztul...

Budapest házfalairól még le sem kopott a Тoвaрищи кoнец plakát, a ruszkik hazazavarásával a politikai életbe betört párt vezetője már bizalmas kapcsolatot ápolt egy, a posztszovjet időkben helyét kereső volt KGB-tiszttel? Racionális magyarázat nincs erre...

A beavatkozás eredményeként született is egy fia, kálváriája azonban ekkor kezdődött. Kisvártatva rákbeteg lett, kórházban töltött időszakok és tünetmentes periódusok váltották egymást az életében. A közelmúltban győzte le végleg egy vastagbéldaganat.

És végül, ám cseppet sem utolsósorban: a Karácsony elvileg mégiscsak egy kisgyerek születéséről szól, aki rögtön születése utána menekültté lett, pont olyan hontalan, mint amilyenné mondjuk 2016-ban a Putyin terrorbombázásai elől menekülők lettek.  

Azoknak, akik egy olyan világhoz szeretnének visszatérni, ahol a nyers erő legyűri a nemzetközi jogrendet, s azt gondolják, a területet nem védeni kell, hanem engedni az agresszornak, lenne egy szerény javaslatom. Kevesebb Hunyadi János, több Károlyi Mihály!

Mindkét változatban a megállapodás végrehajtását egy Trump elnökölte Béketanács felügyelné. Senki sem gondolhatta komolyan, hogy ezt az alárendeltséget Putyin elfogadná. És akkor még szót sem ejtettünk az érintettekről- Ukrajnáról és Európáról.