VÉLEM ÉN

A jó szó ellenséggé vált, a tenni akarás bűn lett, a jobbító szándékú kritika üldözendővé vált”, mutat rá a heveny hányinger okára Szántó, és mi, egyszeri magyarok egykedvűen ismerjük fel az Orbán-országlásra jellemző tahóságjegyeket.

Ha tizenöt év teljhatalom után elképesztő mértékű, fedezet nélküli pénzszórásba kell kezdeni ahhoz, hogy Orbán Viktornál maradjon a kormányrúd, vagy ha úgy tetszik, „ahogy most van, az maradjon így”, ott sok minden van, de az ígért stabilitás, az pont nincs.

De mi is az a fránya propaganda? Felvilágosításért Hitler egyik miniszteréhez fordulok, aki a fogalom hiteles szakértője. Goebbels 1940. augusztus 14-én a naplójában kifejtette, hogy „A Führer a propagandát a győzelem előkészítésére és kihasználására szánja.”

A gyűlöletté fajuló értetlenség örök harcra kárhoztat minket újabb és újabb sebekkel. Ma szinte az is felfoghatatlannak tűnik, hogy mindkét oldalon vannak őszinte békepártiak (ki az, aki valóban háborút szeretne?), csak más elvek mentén szeretné, ha rendeződne a helyzet.

Ezért botrány ez az ügy. Nem azért, mert eltűnt egy kódex, hanem mert még itt is akad valaki, aki tudja, mi az érték. Ez a felismerés veszélyesebb a rendszerre, mint bármilyen korrupciós jelentés. Mert kastélyt lopni a NER-ben lojalitás. Könyvet elvinni viszont: eretnekség.

A fideszes nem tudja, hogy egy liberális minimum minden európai bal- és jobboldali párt jellemzője. A fideszes nem tudja, hogy a fő politikai ellenfél, a Tisza Párt nem baloldali, hanem jobbközép erő. A fideszes nem tudja, hogy kedvenc csapata szélsőjobboldali párt.

Megkaptam a szót, és valahogy úgy fogalmaztam, hogy környezetemben úgy tapasztalom, alacsony a tetszési indexe az eseményről készült tévéadásnak, mert – és innen szó szerint – „mi, újságírók úgy teszünk, mintha kérdeznénk, ön pedig úgy tesz, mintha válaszolna”.

A mintaállamok közül Argentína a földbe állt, az USA belassult, Magyarország (és Szlovákia) épp csak vegetál, Törökország inflációs sokkal küzd, Oroszországban a bérek és a nyugdíjak fizetése is akadozik, Kína pedig hatalmasat fékezett, az egész világ füle cseng...

„Én az anyaságot, a hagyományosnak mondható női feladatokat mindig úgy élhettem meg Péterrel, mintha egy nyitott ajtajú kalitkám lenne: tudtam, hogy ha szeretnék kiteljesedni más területen is, akkor kirepülhetek. Péter sosem várta el tőlem, hogy feladjak bármit is..."

A PSD kongresszusa után is kitartott addigi taktikája mellett. Hagyta Bolojant sorra hibázni, majd annak tudatában, hogy PSD nélkül nincs kormányzásképes koalíció, nyilvánosan szorgalmazta a javító módosítást azért, hogy a választók neki legyenek hálásak.