VÉLEM ÉN

Már Orbán Viktor is közérzetjavító ígéretekkel spékeli a Brüsszel elleni békeharcot, mert ő megteheti ezt a jövő költségvetéseinek rovására, viszont az RMDSZ most kell eredményeket felmutasson, hogy a majdani kampányban legyen mire hivatkoznia.

Ez azt jelenti, hogy az amerikai vezetés legmagasabb szintjén egy áruló és orosz kollaboráns van. Beleborzongunk, ha ebbe belegondolunk. Egy másik kollaboráns pedig, aki lelkesen támogatta az oroszok tervét, pénteken siet Moszkvába a főnökének gazsulálni.

Az Indexnek nem lehet hinni, hazugságra szerződött. Arra kellett a hatalomnak, hogy a rojtos kurvái helyett vele mondassa ki a légből kapott hazugságait. Nyugi, a macskád megmarad. És amikor majd nem kell etetnünk a parazitákat, neki is több jut a tálkájába.

Azt, hogy egy bomlott morális torzó nyilvánosan arról kéjfantáziál, hogy egy politikai menekültet annak helyzetét kihasználva szexrabszolgaként tart két-három hétig, aztán átpasszolja vidám cimboráinak, nemhogy nem kellene, de nem is szabadna tolerálni, sőt.

Ha a koalíció meggyengül, annak hatása túlnyúlik Németországon. Európa szempontjából is létérdek, hogy az Unió legnagyobb országában kiszámítható legyen a belpolitikai helyzet. Az instabilitás gyengíti az eurozóna és az uniós döntéshozatal hitelét is.

Lehet, hogy az amerikai elnököt bántja a súlyos emberveszteség és hogy van logika az Oroszország Kínáról való leválasztására irányuló politikájában, de olyan elképesztően amatőr módon próbálkozik, ami ijesztő képet fest a világ vezető gazdasági és katonai hatalmáról.

A dolog annyiban változott, hogy Trump visszakerült a Fehér Házba, s lelkes híve lett Orbánnak, amennyiben, lévén maga Európa-ellenes, a magyar kormányfő esküdt ellensége az Uniónak. Az orosz-ukrán háború csak egyfajta fedősztori.

Nem egyszerűen nagy baj, hanem a katasztrófa előjele, hogy ezek a szellemi és erkölcsi fogyatékosok – vezérük szavai szerint – el akarják foglalni az Uniót. És még itt sem vagyunk a pokol fenekén: nem saját maguknak szeretnék megszerezni, hanem a putyini Oroszországnak.

Ha egy tekintélyuralmi vezető ma úgy döntene, „itt álljunk meg”, nem biztos, hogy megtehetné. Mert a sűrűn behálózott saját apparátusa, klientúrája már nem is engedné, hogy leköszönjön holmi „belátás” vagy „egészséges mértéktartás” jegyében.

A Pintér vezette Hermeneutikai Minisztérium szerint a válasz egyértelmű és megnyugtató: minden olyan mű szabadon olvasható, amely nem tartalmaz gondolatot, értelmezést, metaforát, továbbá nem idéz elő semmiféle szellemi mozgást az olvasó koponyájában.