VÉLEM ÉN

James Earl Ray egy újabb, háromnapos szökést leszámítva rács mögött maradt haláláig. A nashville-i rabkórház látogatószobájában 1997. március 27-én ünnepélyesen kijelentette az immár polgárjogi ikonként tisztelt lelkész fiának, Dexternek: nem ő a gyilkos.

Ki tudja, eljön-e valamikor a pillanat, amikor nem gagyi politikai termékek, hanem fajsúlyos érvek közül kell majd választani? A közélet unalmasabb lenne, de akkor legalább nem a zsákot látnánk csupán, hanem az élő macskát a maga teljes valóságában.

Vajon az egyszer már elhasznált „90 százalékos publicisztikai fordulat” honnan bukkant föl ismét? A Népszava szeptember 20-i számában megjelent egy áttekintés. Tanulságos a hivatkozási alapja. A névtelen szerző utalt a 24.hu-ra, majd a Telex-re is...

Pályafutása során bebizonyította, hogy bármelyik szakmában képes zavart kelteni – az orvoslás sem kivétel. Nem kell hozzá diploma, elég egy sajtótájékoztató és egy mikrofon, és máris megszületik a világtörténelem egyik legveszélyesebb „házi praktikája”.

Amennyiben a felvételek eredetiek, kitakarjuk a kiskorú gyermekek arcát, és bizonyos durván pornográf részleteket is elhomályosítunk. (A kiskorú sértettek jogai érdekében, illetve azért, hogy az anyag leadható legyen a különböző internetes és sajtófórumokon.)

Szegény papok, elcsábítják őket az erkölcstelen szüleik miatt cemendévé és hímringyóvá váló óvodások, pedig ők az Égre vetve tekintetüket, fogukat összeszorítva próbálnak ellenállni. Nem véletlen, hogy a klérus hallani sem akar semmiféle vizsgálatról.

Védtelenek vagyunk. Szabó Zsolt nem volt influenszer, sem megmondóember, nem volt a nyilvánosság alakítója, nem lépett be a politika terébe. Egyszerű ember volt egy kisvárosban, ahol minden pletyka, minden rágalom nagyobb visszhangot ver.

Igaza volt a Mediaworks-vezérnek, jó tollú újságírók a kormányfüggetlen oldalon vannak, a legtöbb adófelajánlást valódi médiumok kapták. A szuverenista maszlagra allergiás, a valóságra fogékony médiafogyasztás a rendszerváltás ígérete.

Nehéz megérteni, mi vezetett oda, hogy ha Orbánnak valamilyen belpolitikai problémája van, választ magának gumicsontnak egy random skandináv országot, és pocskondiázni kezdi. Különösen disszonáns mindez a svédek esetében...

A rendőrség nevében kiérkező valaki láthatóan titkosszolgálati szintű trükkel vette rá őket a hallgatásra: a feljelentő civileknek érthetetlenül elárulta, hogy fedett nyomozás van az igazgatóval szemben, majd erre hivatkozva titoktartási nyilatkozatot íratott alá velük.