VÉLEM ÉN

Elvitte az idegen őket messzi Afrikába; kikeltek ott a három tojások, s most halljatok csodát: néhány hónapra rá visszaérkezett mindhárom fecskemadár a pajtaeresz alatti fészekbe. Vakuljon meg ő, ha nem a ma tojásokból kelt madarak voltak.

Nagyon fontos – és a jelenlegi koalíciós válságon messze túlmutató – döntést kell meghoznia az alkotmánybíróságnak. A tét: a veszélybe került hazai alkotmányosság megóvása.

Családbarát gyűlölet nem létezhet, ahogy nem lehet diszkriminatív családpolitikát folytatni sem a szoros értelemben vett család, sem, kiterjesztve, a szélesebb értelemben vett család – egy szervezet vagy pláne az egész nemzet – érdekében.

De akárhogy is, Gy. F. azokban az ihletett pillanataiban (még egyszer kihangsúlyozom: NEM vagyok Gyurcsány-hívő), talán az egész akkori magyar politikai életben egyedüliként, nem volt hamisított államférfi.

A kiköltöző családot remélhetőleg a Magyar Honvédség tulajdonában lévő, ám kizárólag privát célokra használt repülőgép fuvarozta a távoli, „csodálatos helyre”, az „Ugyanott már luxusjacht is rendelkezésre áll” fedőnevű, 857 évre titkosított honvédségi akció keretében.

A terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem spanyol hírszerző központja szerint Marbellában 59 ország mintegy 113 bűnöző csoportja tevékenykedik. Ez megnyugtató, Ráhel és István hazaérkezett.

A kormány nem is titkolja az újabb eladósodás egyik okát: pótolni kívánják azokat az uniós pénzeket, amelyeket az Európai Bizottság egyelőre befagyasztott a magyar jogállamiság hiányosságai és a féktelen kormányzati korrupció miatt.

Vagy nem igaz a hír, vagy valami egészen súlyos válság következménye lehet. Persze, azt eddig is érzékeltük, hogy Orbán Ráhel minden szempontból az apjára ütött, így talán kíméletlenségben és gátlástalanságban is… és ezt a lépést így és most nem az apja beleegyezésével tette meg.

Amúgy ne irigyeljük Gulyás Gergelyt. Még kellő cinizmussal is nehéz, ha nem lehetetlen értelmet adni a kormányfő iránymutató látomásának: "létezik egy nyugat-európaitól különböző, közép-európai kulturális, szellemi és politikai entitás, de ez nem veszély, nem fenyegetés, hanem jótétemény az Unió, sőt Nyugat-Európa számára is".

Vagyis a Momentum vezetője rossz helyen kereskedett, amikor – időnként a személyeskedés határát is súrolva – megkísérelte a DK jelöltjét hátba támadni azzal, hogy a férje szerinte szalonképtelenné tette őt és a DK-t a kormányzásra.