VÉLEM ÉN

Van otthon egy régi újságom, amelynek egyazon oldalán valaki unottan tologatja a tányérján a „fiatalokat“ (falatokat), odébb pedig a „lombon" ülő iskoláról esik szó (persze: dombon). Ki védhet meg az ilyen kicsináltan démoni veszedelmek ellen?

Különös diskurzus alakult ki: amikor Gulliver azt mondta, “Jogállamról beszélünk, ha egy országot értelmes törvények szabályoznak, és azok mindenkire, egyformán érvényesek”, a mameluk azt bömbölte: “Soros!!!!”

Berlin mellett Párizs és Róma is meg van győződve arról, hogy meg kell reformálni az Uniót, mert megengedhetetlen, hogy egy vagy két tagállam akadályozzon meg fontos döntéseket. Az EU alapszerződéseinek megváltoztatása azonban bonyolult folyamat.

A nap híre kétségkívül Novák Katalin államfői jelölése volt. Azt gondolná az ember, hogy ezt – még az orbáni világban is – ünnepélyes külsőségek közepette közlik a nyilvánossággal: mégiscsak Magyarország legmagasabb közjogi méltóságáról van szó.

Még csak tizenegy hónapja elnök, de már keresztülhajtott a kongresszuson egy csaknem kétezer milliárd dolláros kárenyhítő és gazdaságösztönző, illetve egy ezerkétszáz milliárdos infrastruktúra-fejlesztési csomagot. Mindkettő nagy szó.

A mai magyar újságíró-társadalomban vannak olyan emberek, akik meggyőződésből szolgálnak rossz ügyet. Nincsenek tudatában annak, hogy amit tesznek, az ellentétes a magyar nép érdekeivel, a tevékenységük pedig hátráltatja a társadalom fejlődését.

(Morus Tamás) ostobaságnak tartotta, hogy valaki erőszakkal és fenyegetésekkel kényszerítse az embereket arra, hogy amit igaznak tart, azt mindenki annak lássa… mindenkire rábízta, hogy szabadon higgye, amit akar.

Az ellenzék pedig készülhet arra, hogy ha győzne, úgy még keményebb kampányra számíthat, mint előtte. De arra is, hogy hosszútávon többet ér egy okos ellenfél, mint tíz buta szövetséges.

Utolsó éveiben még megízlelhette a sikert. A peresztrojka idején Krupszkaja-díjjal ismerték el, és mire a széthulló Szovjetunióból Hamburgba költözött, darabjait már Európa legrangosabb koncerttermeiben adták elő világhírű művészek.

Az egyetlen tény, ami megalapozottan állítható: azok a kutatócégek, amelyeknek a munkájáért magánemberként, magáncég felelős vezetőjeként is hajlandóak lennénk pénzt adni, semmilyen érdemi elmozdulást nem mértek a kormányoldal-ellenzék relációban.