VÉLEM ÉN

Különösen biztató, hogy a magyar miniszterelnök – a szuverenitás védelmének harcosa – már nem is egy, hanem két olyan valakinek hajbókol, akik át akarják rajzolni a világ térképét egy hagymázas kényszerképzet szellemében.

A világ egyszerre egyszerű és roppant bonyolult. "Nem is volt filozófus", vélik páran. Így is nézhetjük, ezt is a javára írnám. "Úgy nézett ki, mint egy hajléktalan", háborgott két-három kommentelő, akik szeretik a szépet. Erről nincs mit mondanom, csak legyintek...

Ott rejlik ebben a döntésben a már szegényellenessé formált közvéleménnyel, a közvélemény szegényellenes részével való összekacsintás. Nem elég gonosznak lenni, annak is kell látszani. És gonoszságra is kell nevelni.

Korrupció nélkül ez az ország úgy omlana össze, mint Sulyok Tamás, amikor kibújik a keményített ingéből. A gazdasági-politikai rendszer forráskódja, a mindennapok motorja, a közbeszéd eszközkészlete, az ország államformája: a korrupció.

Orbánnak meg kell kísérelnie kimagyarázni a nemzetközi botrányt, amelyet kijevi és moszkvai turnéja generált. Főképpen az utóbbi volt izgalmas, amely után Putyin bejelentette, hogy minimális esélyt sem lát az Ukrajnával való tűzszüneti tárgyalásokra.

Putyin úgy számolhat, a viszonylagos béke időszaka után Trump még kevésbé akar majd belekeveredni háborúba – amely biztosan ismét ki fog törni –, írja a szerző, majd hosszan fejtegeti, hogy szerinte milyen hibákat követ el az orosz vezető Ukrajnában.

Így vált Eminescu útjelzővé az én ifjúságomban: útjelzővé egy nép és egy nyelv felé, útjelzővé egy világ felé, az emberség felé – sajátosan mély, sajátosan önmarcangoló, sajátos vallomású, és épp ezért az egyetemest kifejező emberség felé.

Friss hír, hogy nyomozók szállták meg, korrupcióellenes céllal, az EU nyomására felállított Integritás Hatóságot. Állítólag „bejelentés” alapján indult a nyomozás. Egyelőre semmit nem tudunk arról, hogy az eljárásnak van-e valódi alapja...