VÉLEM ÉN

Figyelemre méltó, hogy a megjelent méltóságok legtöbbjének címe mellé oda kell tenni, az egykori, a lemondott vagy a megbukott jelzőt, mert hogy hivatalban lévő európai vezető nem sietett a magyar fővárosba, még a "Nyergeljetek!” jelszóra sem.

A nagy terv  nem vált valóra, ha egyáltalán volt alapja, a Wizzair az egyiptomi főváros úgynevezett sivatagi repülőterét, a fővárostól hetven kilométerre fekvő Sphinxet  használja, ahonnan még tisztességes buszjárat sem üzemel.

Ha kell, legyen falusi gazda, ha kell, legyen a szakmunkások mentora, ha kell, legyen éppen a templomból érkező keresztény, ha kell, a világpolitika meghatározó szereplője, a szuverenisták irányítója, ám ha kell, a legvadabb fociszurkoló.

A mi kormányfőnk a silóban megígérte az oda beeresztetteknek, hogy ha „fegyvert adnak a kezébe”, akkor − mint magát jellemzi − „lövök én mindenre, ami mozog, meg suhintok oda, ahova kell, de csak akkor, ha van a kezemben eszköz”.

A magyar buborékban üdítően hatnak ezek a gondolatok. Mi a rémségesen primitív plakátokhoz vagyunk szokva, az uniós vezetők lejáratásához, a gyűlöletkeltéshez. Itthon az értelmes vita fogalma ismeretlenné vált.

Gyakran csak közös többszöröst emlegetnek. Amiről valójában szó van, az a legnagyobb közös osztó analógiája. Ez jelenti azt, hogy megkeressék a legtöbbet, amiben egyet tudnak érteni, és amiben még közösséget tudnak vállalni egymással.

Aa nem Magyar P., akkor a Hungaroführer és bandája marad. Vannak realitások. Lássuk be, hogy a DK plusz nem alternatíva a hungarista őrült Hungaroführerrel szemben. Ez az ország ilyen. 1947-ben sem a kommunisták nyertek, hanem a kisgazdák.

A Fidesz bejáratott csodafegyvere, a karaktergyilkosság Magyar Péter esetében a közhangulat radikális megváltozása miatt mondott csődöt. Új populista messiás tűnt fel, s őt hívei éppen úgy „szent embernek” látják, ahogyan a régi messiást...

Lassan, de biztosan csorbultak, torzultak el közgazdasági alapfogalmak, helyettük voluntarista víziók foglalták el a terepet, bár a beváltként hitt trükk egyre inkább szelelt, s elszenvedői hangja is erősödött. A gazdát ez még ingerültebbé és elszántabbá tette.

Az egész szoboszlaizásról az ősrégi vicc jut eszembe, abból az időből, amikor a szódások lovas kocsin szállították a terméküket mindenhova. Akkor valakit figyelmeztettek a barátai, hogy a szódás gyakran látogatja a feleségét...