DOKU/TÉKA

Az RMDSZ Csíkszeredában megtartott gyűlésén megállapodás született arról, hogy kidolgoznak és közreadnak egy állásfoglalást az egykor önkényesen megszüntetett kolozsvári Bolyai János Tudomány Egyetem visszaállításáról, ennek követeléséről.

Állítólag még soha nem volt ilyen pusztító erejű szélvihar Marosvásárhelyen. Szerencsére itthon voltunk, alig bírtuk törölni a kicsi szoba csukott ablakán a szél által bepréselt esővizet, Izabella nagyon meg volt ijedve a dörgés-villámlástól, a süvítő széltől.

Furcsának tartom, hogy Király Károly, akit megválasztottak a Parlament alelnökévé, Iliescu pártját fogta! Biztosan jó oka lehetett rá, mindig tudta, mit kell tennie, de ezzel együtt kellemetlenül vettem tudomásul nyilatkozatát.

"Az abszurd kategóriába sorolom, hogy a protokollum aláírásának nyilvánosságra kerülésekor, magyar nemzetiségű tanárok és szülők tiltakozzanak a Papiuból való távozásuk ellen, pontosabban kinyilvánították, hogy nem hajlandók átmenni a Bolyaiba!"

A választás első részeredményei lesújtóak: a Front elsöprő többséget szerzett, igaz, az RMDSZ a második legnagyobb politikai alakulat a maga alig 7-8 százalékos eredményével. Ezzel együtt valóban kommunista restaurációról lehet beszélni.

Továbbra is kilátástalan hadakozás a rosszindulattal, a magyarellenességgel, csak most "demokratikus keretek között"! Nagyon magam alatt vagyok, mert ahhoz sem érzek erőt, hogy elszaladjak, ezt is be kell ismernem és ez nem tölt el örömmel.

Nem foglalkoztat a választásokra való készülődés, alig várom, hogy kiszakadjak a politikából, miközben komoly dolgokról értelmesen senkivel sem lehet tárgyalni, mert körülöttem majd mindenki pályázik valamilyen leendő funkcióra. Miközben nekem igen sok van

A román kormány egyoldalúan kezeli a marosvásárhelyi eseményeket. Miután meghallgatta a két tárgyaló, marosvásárhelyi küldöttséget, és erről egy közlemény is megjelent tele általánosságokkal, Iliescu meg Petre Roman még külön is fogadta a Vatra Romaneasca küldötteit.

Sajnos, kevesen maradtunk és azok közül, akik mégis elutasítottuk a kitelepedést, legtöbben annyira belekeveredtünk a nap mint nap megvívott etnikai és egyéb csatákba, hogy bele is keseredtünk, nem tudtunk annyi erkölcsi, szellemi erőt magunkba gyűjteni, hogy mindezekről a történésekről azon melegében írjunk.