1990. augusztus 2.
Irak lerohanta Kuweitot, állítólag azért, mert nem tudtak megegyezni a kitermelendő olajmennyiségben. Más vélemény szerint, Irak (Szaddam Husszein) úgy tekinti, hogy mindig is Irak része volt Kuweit. Mindenesetre nagyon komolyan fogja rövidesen befolyásolni a kőolajárakat ez a háború.
Tegnap valóban beiktatták Urdeát a prefektusi tisztségbe, a Vatra tehát jól lobbizott. Persze volt kinél, Iliescu legnagyobb támogatójuk volt és maradt. És az átmeneti, megyei szintű vezetés tizenegy tagja között van két (igen: kettő!) magyar nemzetiségű is. Az RMDSZ megyei és országos vezetése is tiltakozott, persze hiába. Úgy néz ki, az RMDSZ arra kényszerül, hogy naponta tiltakozzék valamiért. És akkor majd az következik, hogy rásütik az örök békétlenkedő vagy felforgató jelzőt, és esetleg el is hallgattatják. Ördögi kör ez!
Délután Bokor Feri munkatársam nyugdíjazásán voltam rövid ideig, egy kicsit túl sokan vannak, akik a nyugdíjba menekülnek, nem lesz jó vége!
Esti hír: szabadon engedték a diákvezér Marian Munteanut. Vajon milyen alkuval?
1990. augusztus 3.
Rengeteg dolgom volt az irodában, aztán a munkanap végén összehívtam a személyzetet megbeszélésre. Világosan el kellett mondanom néhány várható fejleményt a közeljövőben, különös tekintettel a szövetkezeti szabályok változásának tükrében. Délután kirámoltuk a hálószobát, kezdjük a festést! Bár nagyon fáradtak voltunk, este elmentünk Miskáékhoz dumapartira.
Óriási a felháborodás Kuweit elfoglalása miatt, az USA fenyegetőzik a leghangosabban.
1990. augusztus 4.
Gőzerővel fogtunk a hálószoba kifestéséhez, de másfél réteg után elfogyott a színező, abba kellett hagynunk.
Irak megígérte, hogy kivonul Kuweitből, és kinevezett egy bábkormányt, amelyet viszont senki nem akar elismerni. Ahogy várható volt, ugrik a kőolaj ára.
1990. augusztus 5.
Az ajtók-ablakok keretének lefestése, hála a kitűnő minőségű festéknek könnyebben megy, mint gondoltuk. Közben szőnyeget is mostam, nagy munkába fogtunk, egyre világosabb.
1990. augusztus 7.
Gyárfás Pistáék vámoltak, két nap múlva utaznak.
Irak arra készül, hogy Kuweit területéről megtámadja Szaúd-Arábiát, de ezt Szaddam Husszein tagadja. Az USA katonai válaszra készül.
Sérülést szenvedett Magyarországon Tőkés László: medencecsonttörés, agyrázkódás! Az autóbaleset körülményei egyelőre tisztázatlanok.
1990. augusztus 8.
Kellemes napom volt, három angol úriemberrel találkoztam, az erdőszentgyörgyiek hozták be városlátogatásra őket, Joó András vezetésével. Elég jól értettem, amit mondtak, de én minden gondolat megfogalmazásáért megszenvedtem. Elcsodálkoztak az ortodox katedrális méretein és főleg azon, hogy olyan „friss”, csak a harmincas években épült. Aztán megnyugodva látták, hogy a vártemplom, a plébánia mind „valódi”, történelmi léptékkel mérve is hiteles templomok.
Beirattam Öcsit háromszobás, garázsos, pincés lakásra. Egyelőre persze csak sorszámot jelent mindez, majd meglátjuk. Ő viszont nem örvendett, kijelentette, hogy külföldön akar élni. De miként, arról nem tud mit mondani! Nagyon kifordított hangulatban vitatkoztunk.
1990. augusztus 9.
Az irodában semmi különös, itthon viszont kétszer is felkentük lakkal a parkettet, jól ment a munka.
Napközben ismét eszembe jutottak Gyárfásék, ma utaztak el. Egy közeli barát ismét a határon túlra került. Ha meggondolom, hogy még szinte egy fél éve sincs, amikor Gyárfás Éva még arra biztatta Katit, hogy menjen dolgozni hozzájuk, a Marosvásárhelyi Rádióhoz!
1990. augusztus 11.
Kati Budapestre megy, a szomszédunk, Simon Árpád viszi autóval. Talán szerencsével jár majd. Holnap hajnalban indulnak.
A kicsi szobában több réteget kellett felvinni a falra, de a szín végülis nem valami jól sikerült.
Az Öböl-menti válság fenyegető méreteket ölt. Folyik az amerikai és másfelől az arab katonaság felvonulása Szaúd-Arábia területén.
1990. augusztus 14.
Valahogy megoldódott a Mihetiu Aureliának,, a Textila-Mures szövetkezet volt elnökének a munkaügyi problémája, remélem legalábbis, hogy nem fog többet reklamálni. Meg sem tudja köszönni, amit érte tettem, csak hogy nyugalom legyen.
Vad magyarellenes vádak a román TV-ben: Iliescu egy interjúban azt állítja, hogy a magyarok félretájékoztatják a nemzetközi közvéleményt az itteni valós helyzetről, és folytonosan uszítják a romániai magyar kisebbséget. Felszólítja a közvéleményt, hogy ne engedjen a gyűlöletkeltésnek! Micsoda képmutatás!
1990. augusztus 15.
Délelőtt meglátogattam a Metalul szövetkezetet, mert a napokban Albu Liviu elnök kétségbeejtőnek írta le az ottani helyzetet. Haragudott, mert én nem látom olyan sötétnek a beszerzési gondokat, megrendelésük is van rendesen. Majd megbékél.
Kati biztató híreket küldött Pestről, holnap érkezik. Persze Kulcsárék támogatását élvezte mindenben.
1990. augusztus 16.
Szerencsésen megjött Kati, de azért nem olyan biztos, hogy sikerül más szakra átiratkoznia. Kalandos útja volt, de fontos az, hogy itthon van. Nem is látom értelmét, hogy kapkodjon, inkább dolgozzon itt és jövőben ismét próbálkozhat. Nehezen érti meg.
Ma megkaptam az Aetas folyóiratnak azt a számát, amelyben megjelentek soraim a kisebbségekkel kapcsolatos körkérdésekre. Mulattat, hogy Bárdi Nándi bizonyára összetévesztette az aláíró nevét, mert a Miska nevével jelentek meg az én gondolataim. Annyi baj legyen, a „családban” marad!
A Cuvintul liber mai számában egy bizonyos Frandes őrnagy (bizonyára hodac-i a neve alapján) kiutasítási törvényt szorgalmaz mindazok ellen, akik nem lojálisak a román állammal szemben. Igaz is, miért ne meneküljön innen a magyar is, ha már a zsidók és a németek még pénzt is hoztak a konyhára az államnak, akkor a magyarok esetében elég, ha ingyen is, de „törvényesen” menjenek. Példákat is sorol: Tőkés László, Király Károly, Kincses Előd, Szőcs Géza. Csodálkozom, hogy „kifelejtette” Sütő Andrást és még vagy másfél millió embert… Érezhető, hogy továbbra is provokálni akarják a magyarságot. És a román parlament azon igyekszik, hogy törvényt hozzon, miszerint a helységneveket csupán román nyelven szabad kiírni.
1990. augusztus 18.
Temetésre kellett volna utaznom, nagynénénk hunyt el Gyulafehérváron, de a festés miatt itthon maradtam, teljes gőzzel haladtunk reggeltől estig.
1990. augusztus 23.
A rövid éjszaka ellenére bementem az irodába, majd a Népújságnál beszélgettem Makkaival. Ő is nagyon fáradt és keserű, most nem láttam olyan harcosnak, mint eddig. Megcsömörlött a sok, aljas támadástól, de most szabadságra készül, talán újult erővel folytatja utána a visszavágásokat. Szerinte a román média mindent bevet, hogy az övékéhez hasonló hangnemben válaszoljunk, hogy aztán ujjal mutogassák, milyen uszítóak vagyunk. Mivel ez a provokálás folyamatos és eredmény még nincs, egyre durvább a hangnem.
Ismét szoborcsonkítás Vásárhelyen, közben félig agyonverték a rádió egyik román szerkesztőjét és az endokrinológia román nemzetiségű egyik vezető orvosát, de nem tudták bizonyítani, hogy mindezt a magyarok csinálták, mert az agresszor egyszerűen egy lerészegedett román nemzetiségű polgár volt.
Bush elnök elrendelte 40 ezer tengerészgyalogos mozgósítását. Tartok a háborútól, de itthon is nagyon feszült a helyzet, nagyobb tüntetéseket jelentettek Brassóból és Bukarestből is.
Szabadon engedték Nicu Ceausescut! Mert szegény májgyulladásban szenved, és nem bírja bizonyára a börtönkosztot. Tragikomédia.
Az egykor-volt nemzeti ünnepen botcsinálta történészek tépik a szájukat a román „hősiesség” felemlegetésével.
1990. augusztus 25.
Irak blokád alatt tartja a Kuweit területén levő összes nagykövetséget a nemzetközi tiltakozás ellenére.
