1990. augusztus 26.
A második bécsi döntés évfordulója közeledtén a Vatra Romaneasca azt követeli Magyarországtól, hogy kérjen hivatalosan bocsánatot az 1940-1944 között Észak-Erdélyben elkövetett gyilkosságokért. Amire csak elutasító lehet a magyar válasz, akkor pedig tovább lehet hőzöngeni. Eszükbe nem jut, hogy akkor Románia is kérjen bocsánatot a Dél-Erdélyi atrocitásokért vagy a Maniu-gárdák garázdálkodásaiért. (Netán a volt szövetségesektől, akiknek hátat fordított augusztus 23-án…)
1990. augusztus 27.
Csíkszeredában sztrájkolnak a rabok. Szerintük amennyiben Nicu Ceausescut szabadlábra lehetett helyezni, akkor ők teljes mértékben fölöslegesen vannak a rácsok mögött. Milyen igazuk van, de kit fog ez érdekelni a hatalom döntéshozói közül?
Tőkés László aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a román külügyminisztérium visszautasította a magyar külügyminisztérium jegyzékét a hisztériakeltő készülődés kapcsán, amit idehaza a Vatra Romaneasca csap a bécsi döntés 50. évfordulója körül. Magam is úgy gondolom, hogy nagyon nagy az újabb provokáció veszélye, nem lehetünk eléggé óvatosak.
1990. augusztus 28.
Micsoda színjáték: Románia legnagyobb gondja az, hogy kardcsörtető hangnemben a világ tudomására hozza, miszerint soha többet nem enged területet elrabolni az ország testéből! Már bejelentették, hogy holnap együttes ülést tart a Szenátus és a Képviselőház. Nem irigylem a képviselőinket… A Vatra Romaneasca részletes programot közöl az augusztus 30-i megemlékezésekről. Magyarellenes pogrom még nincs a műsorban.
A Valóság című lapban Spielmann-Sebestyén Mihály nagyon szépen ír Dániában szerzett tapasztalatairól, szinte csábító, hogy oda meneküljön az ember. De azt hiszem, ehhez nincs meg sem a bátorságom, sem az elhatározottságom.
1990. augusztus 29.
A Szenátus és a Képviselőház közös nyilatkozatot fogadott el, amelynek hangneme sokkal visszafogottabb volt, mint az előző napok hisztérikus hangjaiból következett volna. De azért tartalmazott több valótlan állítást is (örökösen román terület volt, soha nem tartozott máshova, atrocitásokat mindig csak románok ellen követtek el stb). A nap híreiben természetesen ez foglalta el a vezető helyet.
Közben Bukarestben még nincs nyugalom, a tüntetések folytatódnak több gyár munkásainak részvételével, Brassóban viszont lefújták a traktorgyári tüntetést, ki tudja, miért?
Az Esti krónika című műsorban a Vatra Romaneasca alelnöke, Ion Coja összehordott hetet-havat, akinek füle volt, megértette, milyen alacsony szinvonalú, elfogult, elvakult ember lehet a szervezet egyik vezetője.
1990. augusztus 30.
A mai napon csendesebbek voltak a megnyilvánulások, amelyek a második bécsi döntés miatt (Dictat, ahogy előszeretettel emlegetik a román médiában).
Levelet írtam Drezdába, ismerőseinknek, közben Joó András Erdőszentgyörgyről elhozta a névre szóló meghívásomat Angliába! Nekiláthatok felfrissíteni csekély angol nyelvtudásomat… Ha egyáltalán el tudok majd utazni.
Délután a fürdőszobát festettem, Vera szerint nem rossz, de nekem még nem tetszik. Majd kialakul, remélem.
1990. augusztus 31.
Patthelyzetet látok az irodában: a szövetkezetek vezetői sem tudják, milyen irányba induljunk el a részleges privatizáció útján, legyenek-e részvénytársasági formák, vagy óvatos duhajok legyünk-e? Egyelőre magam sem vagyok meggyőződve, hogy fel kellene adni a szövetkezeti alapelveket.
1990. szeptember 1.
Még tart, hihetetlenül elhúzódott a szárazság. Rossz kilátások az élelmezésben, de talán külföldi segítségre számíthatunk. Azért a közelgő tél sem ígérkezik könnyűnek.
Szinte befejeztük a festést! Elegünk is van a felfordulásból.
A Perzsa-öbölben a helyzet nem változott lényegesen. Folytatódtak a csapatmozdulatok, összecsapások nélkül. Bejelentették, hogy a jövő héten Helsinkiben találkozik Bush és Gorbacsov a helyzet megtárgyalása végett (is).
1990. szeptember 2.
Balesetet okozott az unokaöcsém, és ráadásul alkoholt is fogyasztott, szerencsére nem súlyos az ügy és nem volt személyi sérülés.
Rossz nap volt itthon is, mert elfogyott az olajfesték, nem tudtuk bevégezni az utolsó simításokat.
Javier Perez de Cuellar megbeszélést folytatott az iraki külügyminiszterrel, de nem jutottak előbbre. A háborús veszély továbbra is igen közeli!
1990. szeptember 3.
Bár a fáradtság miatt későn keltem és értem az irodába, azért rengeteg ügyet sikerült aránylag sikeresen megoldani. Beszéltem telefonon a miniszterrrel, Dumitru Dîngával, aztán nálam járt Bereczki Árpi, Doru Isăroiuval, az Electromecanica megsegítéséért, Raul Miheţiu, a felesége munkaviszonya ügyében, Candea Radu a Mobilától, Albu Liviu a Metalultól stb.
Nehezen viselem a szemüveg állandó használatát, zavar és gyakran szédülök.
1990. szeptember 4.
Jól megfáztam, a derekam is rakoncátlankodik, de az is lehet, hogy csak a több hetes fizikai munka szokatlansága okozza.
Nám Lóriék végleg kitelepednek, Nagy Péter pedig már el is utazott. Vajon meddig kell még „könyvelni” a veszteségeket?! Állítólag már 800 ezren távoztak csak idén Romániából! Nem hiszem ugyan, de azért riasztó arra gondolni, miért mennek olyan sokan idegen országokba… Románok is!
1990. szeptember 5.
Derékfájdalmaim miatt alig tudok mozogni, Voltarennel kezelgetett Vera, nem sokat hatott.
1990. szeptember 6.
Komplikálódni látszik a helyzet a Perzsa öbölben, a szovjetek álláspontja elég bizonytalannak tűnik.
1990. szeptember 7.
Aszabadságunk előtti utolsó munkanapon minden összejött, hogy csak ne tudjak hazajönni időben, mindeki most akart megoldásokat keresni és tőlem kapni tanácsokat. Végül estig bent voltam, és elköszöntem a kollégáktól, nagyon vártam már a pihenést.
1990. szeptember 8.
Nagy vinetta-sütés a szomszédék (Varga Zsolték a tizedikről) Somos-tetői kertjében, igazán kellemes volt és nem is kellett a lakásban forgolódni, a tűzhelyet tisztogatni. Nagy dolog a szabad ég alatt, fával sütögetni, miközben ráadásul a szép idő is segítette a haladást.
Délután véglegesítettük a lakás rendjét, most már szőnyeggel-függönnyel együtt helyén van minden.
1990. szeptember 09.
Verával való megismerkedésünk huszonhetedik évfordulója. Csendesen emlékeztünk, apróságokkal csinosítottunk a lakáson, aztán olvasgattunk, beszélgettünk.
Este, állítólag Ion Tiriac pénzén, a Román TV közvetítette az USA nyílt teniszbajnokságának férfi egyes döntőjét. Simább volt, mint vártam, Pete Sampras-Andre Agassi 6-4, 6-3, 6-2, a győztes gyilkosan szervált és röptézett.
1990. szeptember 11.
Amint várható volt, a szaunázás közben Lóri elmondta, valóban Szombathelyen fognak megtelepedni, és vázolta a várható kilátásaikat. Tele van szorongással, nagyon nehezen hagyja itt Vásárhelyt, de mégis úgy látja: nem tehetnek másként.
1990. szeptember 13.
Az autót kellett elvinnem, hogy elutazásunk előtt beállítsák a szelepeket, mindent ellenőrizzenek rajta. Persze Öcsi „felügyelte” a műveleteket, így biztosan nem ér majd meglepetés. Csak azt sajnálom, hogy itthon hagyjuk a gyerekeket, de biztos vagyok benne, hogy elboldogulnak együtt. Hiszen már nem is gyerekek, észrevétlenül felnőttekké cseperedtek!
1990. szeptember 14-24.
Utazás Aradra, Temesvárra, Gyulafehérvár és Déva érintésével. Aradon az öregek jól vannak, Temesváron kellemes volt találkozni a barátokkal, rokonokkal.
Azért a napi történések között helyet kapott a politika figyelése is. Az iskolai év kezdése botrányosra sikeredett több helyen is, mivel a Vatra Romaneasca folyamatosan akadályozni próbálja a magyar nyelvű oktatás visszaállítását. A német és más nyelvek nem zavarják őket, csak a magyarral nem tudnak megbékélni. Szó sincs arról, hogy a Bolyaiban magyarul tanítanának, sőt, nemhogy csökkentenék a román tannyelvű osztályok számát, de többet igényeltek, mint eddig! Nesze neked „bölcs döntés” még januárból, amiben én is részt vettem!
1990. szeptember 25.
Itthon nagy örömünkre Kati és Öcsi teljes egyetértésben voltak távollétünk alatt. Bepótoltam az újságok olvasásában felhalmozódott „adósságomat” és ismét azt kell mondanom: nincs kilátás az általános helyzet javulására.
1990. szeptember 28.
Ma felhívott Gödöllőről Balázs Jóska, új lakásba költöztek, megadta a címet, de a hangulata nem sokat javult.
Levelet írtam a Képes Sportnak, statisztikai adatokat kértem tőlük.
Jól sikerült gúnyolódás Radu Ceontea Vatra-elnök sületlenségein, Bakó Zoltán jegyzi a Népújságban. Csak az a baj, hogy nem egyedül Ceontea eszement a közelünkben…
Az Öbölben a helyzet változatlan, a feszültség és az olajárak folytonosan emelkednek.
