Október 7-e óta Izrael és a világ számos pontján éneklik spontán kórusok a Remény dalát, a Hatikvát. A dallam Magyarországon is sokaknak ismerős lehet – méghozzá egymástól igen távoli forrásokból.
Az emigrált zsidó Nobel-díjasok, a világhírű tudósok, írók, muzsikusok, festők, sportolók – mind „a miénk”; a névtelenek megmaradtak rohadt zsidrákoknak... Itt, mifelénk, Keleten ez bevett hozzáállás...
A minden szövegek nem is egyszerű asszociációja, szövetsége: a szövegek együttélése, közös élete, szerelmük gyümölcse az új, vagy az egyetlen, vagy a még lehetséges szöveg: az a szöveg, a beszédes, az üzenő, a tanítás. A költészeté.
Majd jött az est, a sötétben mélán zengett a takarodó, s lassan hazafelé indultunk, hergeltük olykor a láncos ebet, vagy kővel vertük be a szomszéd ablakát, mert gyümölcsöse csodáit elzárta előlünk.
“Annyira gyenge vagyok, hogy nem tudom megcsinálni.” – mondta az idősebbik. “Dehogyis nem, mondta húga, emlékezz csak a Katira, hogy egy csöpp ereje se volt már, mégis megcsinálta.” Hát, igen, az élet tele van kihívásokkal az utolsó pillanatig.
Mindegyre azt mondják: erdélyi magyar író vagyok. Időnként, miközben sokan a magyar irodalom és nemzet oszthatatlan egységéről beszélnek, megkísért a gondolat, hogy felveszem a zimbabwei állampolgárságot. Hadd lám, akkor minek neveznek?
Mint a kelet-európai politikusok a kilencvenes / években a nyugat-európai fogadásokon. / Bukarestben is egyik-másik nagykövetségen. / Szem-szájnak ingere. Svédasztal. Egyszer / jóllakni. Móricz Zsigmond. Trágárság. / Szabadság. Demokrácia. Történet-pótlék. / Katarzis-pótlék.
Beadtam, a kiadó tervbe vette, aztán mégsem jelent meg. Azóta, igaz, kicseréltem a verseknek legalább felét. Hidd el, a késleltetett rajt nagyon rossz hatással volt rám. Lehet, hogy most egészen másfajta verset művelnék, ha akkor alkalmam lett volna lemérni a hatást, és egyáltalán befejezettnek tekinteni saját indulásomat.
Nekem nem adatott meg / az összeomlás ereje / a boggá zilálódó térben / azt se tudom / magam hogy végezzem be / Vágyaim meghaladták a kerteket / annyi napkitörés foltozza arcom / hogy egy csontot is szerethetek
Ez a weboldal sütiket használ az Ön élményének javítása érdekében, miközben Ön a webhelyen navigál. Ezek közül a szükség szerint kategorizált sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön beleegyezésével tároljuk a böngészőben. Önnek lehetősége van ezekről a sütikről is lemondani. De ezeknek a sütiknek a lemondása befolyásolhatja böngészési élményét.
A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
Azokat a cookie-kat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzéssel, hirdetésekkel vagy más beágyazott tartalmakkal, nem szükséges cookie-knak nevezzük. A sütik webhelyen történő futtatása előtt kötelező beszerezni a felhasználói hozzájárulást.