A nagy író egyáltalán nem hasonlít
a nagy írókhoz. / Túl fegyelmezett. /
Szervez. Telefonál. / Figyel rád. Kérdez. / Beszélget. Nevet. /
Felfénylik. Elhomályosul. / Tudja, hogy baj van.
Az embereket arra kell tanítani, hogy gondolkodjanak – sohasem jó, ha megpróbálják őket illúziókba ringatni. Volt régebben Párizsban egy fodrászműhely, amelynek a kirakatában ez állt: „Holnap ingyen borotválunk.” Nos, sohasem borotválnak ingyen...
Szőcs Kálmán szenvedélyesen vágyott az emberi közösség melegére. Voltaképpen a magánytól félt leginkább. Döntő jelentőségű személyes élmények – haláltáborba hurcolt édesanyját nem is ismerhette; édesapja, az eszménykép, korán meghalt – alakították ki benne ezt az érzést.
A Hét különben páratlan lehetőséget nyújtott a tudósítónak: fórumot, rubrikát nyitott, amelyben a nap eseményeihez kapcsolódva szoros munkaterületén messze túltekintve elmondhatta pályájának, életének megannyi, más tájakon szerzett élményét, tapasztalatát.
"Mikor kételkedni kezdek benne, hogy képes vagyok megmunkálni a szavakat, csak olvasok valamit egy másik írótól, és rájövök, hogy nincs miért aggódnom. Egyedül saját magammal kell versengenem, hogy jól csináljam, erősen, hatásosan, élvezettel, szerencsével."
Bajza József rímes jambusainak és trocheusainak szabatos lebegése az addigi magyar verstechnika tetőpontját mutatta, pompásan gördülő versei fölötte tetszettek az egykorúaknak, bár a strófák esztergályozottságával nem egyszer együtt járt a nyelv erőtlensége is.
Minden negyedik romániai úgy gondolja, hogy egy nőnek nem kellene férfi partner nélkül szórakozóhelyekre járnia, illetve úgy véli, hogy elfogadható, ha egy nőt megerőszakolnak, miután felment egy férfi lakására.
Akár gyerekről, akár kutyáról van szó, / ugyanolyan olcsó az élet. Hirtelen lement / az ára. Jól öltözött halottak mindenfelé. / Hiszen ez a huszonegyedik század. / Igen, mondom, így igaz. Megpróbálok /
megrázó verset írni. Legalább egyet.
Másoknak is így nyíljatok / Üllői-úti fák. / Szívják az édes illatot, / a balzsamost, az altatót / az est óráin át. / Ne lássák a bú ciprusát / higyjék örök az ifjúság / Üllői-úti fák.
Első verseskötetét közel fél évszázada (1974-ben) adták ki, amelyet eddig másik negyvennégy követett, köztük néhány gyermekverskönyv. Nyolc esszékötetet jegyez, és sorra jelentek meg tanulmányait, előadásait, beszédeit s a vele készített interjúkat közlő kiadványok...
Ez a weboldal sütiket használ az Ön élményének javítása érdekében, miközben Ön a webhelyen navigál. Ezek közül a szükség szerint kategorizált sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön beleegyezésével tároljuk a böngészőben. Önnek lehetősége van ezekről a sütikről is lemondani. De ezeknek a sütiknek a lemondása befolyásolhatja böngészési élményét.
A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
Azokat a cookie-kat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzéssel, hirdetésekkel vagy más beágyazott tartalmakkal, nem szükséges cookie-knak nevezzük. A sütik webhelyen történő futtatása előtt kötelező beszerezni a felhasználói hozzájárulást.